Nagyszerű karakterek, feszült és feszes kémjátszmák, magas tétek – röviden így jellemezhető a Vörös veréb. Ez nem csoda annak fényében, hogy az író, Jason Matthews a kémregény műfajának szempontjából úgymond szakmabeli, ugyanis valóban CIA-ügynök volt több mint 30 évig.
Kétségtelen, hogy egy jó regényhez nemcsak az úgynevezett írói vénával járó készségek, mint például kreativitás, hanem a témában való jártasság is szükséges. Az író „nagyot” alkotott – olyannyira, hogy 2013-ban Edgar-díjjal jutalmazták könyvét. Továbbá filmet is forgatnak belőle, amelynek egyik főszereplője Jennifer Lawrence, márpedig a sikeres színésznő nyilván nem adja akármilyen filmhez a nevét.
A történet a modern Oroszországban veszi kezdetét, Vlagyimir Putyin vezetése alatt, de az állapotok gyakorlatilag nem jobbak a volt Szovjetunióénál. Újra kezdetét veszi a régi kémjátszma a FIS (Foreign Intelligence Service) és a CIA (Central Intelligens Agency) között. A fiatal és ambiciózus Nate Nash a moszkvai kezelője egy a MARBLE-nek. Amikor egy tervezett találkozó félresiklik, Nashnek sikerül megmentenie az eszközeit, de elszúrja a saját fedőnevét- karakterét. Ennek „jutalma” egy helsinki száműzetés, ahol saját sebeit nyalogatja, hiszen ez visszalépést jelent a karrierjében. Az orosz hírszerzés tudja, hogy a szervezetben van egy rés, avagy beépített tégla, s kétségbeesetten próbálják megtalálni. Ennek érdekében a fiatal ügynököt, Donimika Jegorovát küldik, hogy kiszedje a nevét Nashből.
Dominika egy tehetséges balerina volt, aki igazán hitt az új Oroszországban. A fiatal nő titkon szinesztéta, azaz látja az embereket körülvevő hangokat és színeket, amelyek segítségével bele tud pillantani az elméjükbe. Táncos karrierje félresiklik, ami utat nyit bácsikája előtt, hogy belevigye unokahúgát a kémkedésbe egy ígéretes pozíció felajánlásával, de a férfi valójában nem lát többet Dominikában egy gyönyörű nőnél, akit szajhaként használhat saját céljainak elérése érdekében. Ráadásul a hírszerzés is úgy tekint rá, hogy értéke csak az ágyban van. Mindezek ellenére Dominika eszével és akaraterejével bebizonyítja, hogy igenis van helye a hírszerzésben, de dúl benne a harag az őt méltatlanul kezelő emberek, és persze a rendszer ellen.
Az igazi játszma pedig Nate és Dominika találkozásakor kezdődik: a kettejük kifinomult manipulációs táncának központi kérdése, hogy ki melyikük kinek dolgozik. Innentől kezdve a cselekmény motorja gyakorlatilag Dominika. Személyiségének érdekessége dühéből és frusztrációjából ered, amelynek forrása az őt kihasználó és megszégyenítő, továbbá korlátos fantáziával megáldott férfiak. Az író ezt azáltal kompenzálta, hogy természetfeletti képességet ajándékozott a nőnek – ami kicsit kilóg a sztoriból amiatt, hogy ez a valóságtól elrugaszkodott; ráadásul kissé már lerágott csontok az effajta képességek.
Kissé leegyszerűsítve, a Vörös veréb a jó és a rossz harcáról szól, kémtörténet köntösébe bújtatva. Az Jason Matthewsnak sikerült megoldania az általában nehéz feladatot, hogy miként maradjon autentikus és a regény adta kereteken belül: a procedúrák pontos, alapos leírását és az eszközök bemutatását lecserélte emberi drámára, és csak a legszükségesebb szakmaiságot vitte bele a regénybe.
