Az Expedíció kiemelt támogató partnere az RTL Klub, ahol izgalmas bejelentkezésekkel és Fókusz anyagokkal volt követhető végig az expedíciós hegymászókat az alaptáborig (5344 m) kísérő trekking csapat útja.
A csatlakozó trekking túrázók célja, hogy 2840 méterről indulva több napon keresztül gyalogolva az alaptáborig – 5344 méterig – felhívják a figyelmet a természet szeretetére, nagyságára. Klein Dávid és Suhajda Szilárd részvételével 2017. március 27-én indult el Budapestről a Magyar Everest Expedíció 2017, melynek célja a Föld legmagasabb csúcsának (8848 m) oxigénpalack nélküli elérése, elsőként a magyar expedíciós hegymászás történetében. Az expedíció további érdekessége, hogy a „trekking túrának” nevezett szakaszán – melyet Katmandu és az Everest alaptábor között tettek meg – több hazai híresség is elkísérte Klein Dávidot és Suhajda Szilárdot.
Száraz Dénes színész különleges feladatra vállalkozott a trekking túra végével. Az expedíció trekking túrájának két tagjával a 6189 m magas Island Peak csúcsát vették célba, melyet sikeresen teljesítettek!
Pintér László beszámolója
Megmásztuk az Island Peaket!
A Magyar Everest Expedíció 2017 trekking csapatának utóvédje sikeresen teljesítette az extra küldetést: Száraz Dénes színész és Mohai Balázs, az expedíció fotósa megmászta az Everest szomszédságában emelkedő, 6189 m magas Island Peak csúcsát. Pintér László 5800 méterig jutott.
A trió Berek Péter trekking túra operatív vezető társaságában április 10-én érkezett meg az Island Peak 5000 m magasan fekvő alaptáborába, miután egy nappal korábban elköszöntek a trekking csapat többi részétől.
Délutáni villám-hegymászótanfolyam után gyors vacsora, majd 19:00 órakor szigorú takarodó, hiszen a másnapi csúcstámadáshoz 01:00-kor volt ébresztő. Próbáltuk a másnapi zsákot úgy összeállítani, hogy ne fagyjon meg benne a folyadék, de ez reménytelen küzdelemnek tűnt. Gyakorlatilag csak a termoszok nyújtottak biztonságot, minden más garantáltan befagyott reggelre.
0:43-as ébresztő után gyors öltözés, majd reggeli következett. A sátorban meglepően meleg volt (+1 Celsius), odakint viszont fagyott. A konyhasátorból az Om mani padme hum szólt, ami egészen fenköltté tette a készülődés pillanatait.
Némi vajas-lekváros toast elfogyasztása után felkerekedtünk életünk eddigi legkomolyabb mászására.
Az Island Peaket sokan trekking csúcsnak tartják melyhez az erős kondíción kívül csak minimális gleccsertechnikai tudás szükséges.
Ennél nagyobbat nem is tévedhetnének. A jó erőnlét valóban alapfeltétel, de a hegyhez bizony a jégeszközök és kötél kezelésében szerzett jártasság is kell.
Két vezetőnk közül a tapasztaltabb, Phurba Sherpa (kétszer járt az Everesten) Száraz Dénessel és Mohai Balázzsal alkotott egy kötéltársaságot, míg Mingma Sherpa az 5000 m felett kissé lassabnak tűnő Pintér Lászlóval mászott egy párban.
A fejlámpák kígyózó fényfüzére mutatta az utat felfelé a hegyen, miközben a telihold valószerűtlen fénnyel világitotta meg a környező jégóriásokat.
Meredek, omladékos, törmelékes ösvényen haladtunk, amelyet itt-ott sziklabetétek fűszereztek, ahol bizony mászni kellett.
Dénesék csoportja erős tempót diktált, hamar beérték az előttük indulókat. 5900 m körül vették elő a hágóvasat, jégcsákányt és a beülőt, kötelet a gleccserhez. Pintér László eközben a kínzó köhögés és fulladás miatt 5800 méteren kénytelen volt visszafordulni.
Dénes és Balázs az utolsó feladatnál egy váratlan akadállyal találta szembe magát.
A csúcsgerincre egy meredek, havas jéglejtő vezet, számtalan videón tanulmányoztuk ezt az indulás előtt. Itt fix köteleket szoktak rögzíteni, amelyek segítségével viszonylag biztonságosan, de mindenképpen könnyebben lehet leküzdeni a jégfalat. Ezzel szemben a falon most alig volt hó és jég, gyakorlatilag mix mászással lehet rajta feljutni. Ez Dénes és Balázs fizikai és mentális képességeit a végsőkig feszítette. Phurba biztatására, valamint technikai tudására támaszkodva azonban mindketten sikeresen elérték a csúcsot, és meglehetősen elcsigázva, de biztonságban vissza is tértek az alaptáborba. Ezen a napon a kb. 40-50 próbálkozóból végül 7-en érték el a csúcsot, a vezetőket is beleértve.
Ezzel Száraz Dénes álma megvalósult, a 2017-es év a most 30 éves Budapest Bank számára is az álmok, tervek megvalósulását, valamint a nagy döntések meghozatalát jelenti. A Bank reklámarcaként Dénes különböző termékek bemutatásával segíti a céget céljai elérésében, ezért örömmel támogatta a bank álma megvalósításban. A döntések meghozatalához, álmok eléréséhez néha segítségre van szükség, de merjünk nagyot álmodni „Hidd el, lehetséges!”.
Dénes és Balázs fáradtan, még az események hatása alatt meséltek a cseppet sem veszélytelen kalandról:
Dénes:
Én egy alapvető hibát követtem el, mintha még sose jártam volna hegyen. Az elején alulöltöztem, ezért nagyon fáztam. Nem voltak nálam olyan vastag pehelyholmik, amikre éjszaka hatezer méteren szükség van. Ezenkívül a sötétség megborított, mert azt láttam, hogy hatalmas mélységek vesznek körül. Hiába világítottam bele a fejlámpámmal, nem láttam semmit, és ettől kicsit bepánikoltam. Ennek az lett a vége, hogy amikor egy kitettebb gerinchez érkeztünk, Phurba rám adta a beülőt, és kötéllel biztosítani kezdett. Ha ezt nem teszi, valószínűleg sosem mászom fel erre a hegyre. Én ahhoz vagyok szokva, hogy ilyen helyek az Alpokban már drótkötéllel biztosítottak. Mondjuk lefelé jövet, világosban már nem tűnt veszélyesnek, kötél nélkül jöttünk.
Balázs:
Igen, illetve talán mi is beleestünk abba a hibába, hogy elhittük, ez egy trekking csúcs. Ezeket nem szabad lebecsülni, ahogyan a Prédikálószéken a Vadállóköveket sem.
Dénes:
Én akkor kezdtem jobban érezni magam, amikor kisütött a nap és kiértünk a hómezőre. Ez nagyjából addig tartott, amíg elértük a csúcsgerinc alatti falat.
Balázs:
Nagyrészt leolvadt róla a jég, vegyes mászás volt, IV-es fokozatra adnám. Előzetesen két újdonságot is mondtak: egyrészt nem a gerincre vezet a fix kötél, hanem a majdnem a csúcsra, másrészt pedig a gleccser úgy átalakult, hogy olyan kaotikus, mint a Khumbu-jégesés az Everesten. Az első alumíniumlétra átmászása után kezdtük igazán sejteni, mi vár ránk. Akadt még néhány félelmetes dolog. Leszakadt például melletünk, kb. 20 méterre egy tonnás jégtömb. Ezektől azért hajszál híján megfutamodtunk.
Dénes:
Igen, egy halandó budapesti fotós és színész számára ezek nagyon veszélyes és szélsöséges dolgok voltak. Most nem tudom azt mondani, hogy mindezektől függetlenül élveztem, mert nem nagyon. Nekem ez nehéz volt ma. Lehet, hogy ez később megszépül majd. Persze a csúcson csodálatos volt, de a lejövet legalább olyan nehéz volt, mint a mászás, ha nem nehezebb.
Balázs:
Azt se felejtsd el, hogy közben feladhattad volna bármikor, és ez többször komolyan fel is merült. De amikor dönteni kelett, minden alkalommal láttam a szemedben a tüzet, hogy menjünk tovább. Odafent aztán megvolt a katarzis. Most én is azt mondom, hogy nem mennék hegyre. De a csúcson borsódzott a hátunk, majd az ereszkedés közben is azon a szárítókötélen… Szerintem az lesz, hogy egy hét múlva összeülünk megbeszélni a következő hegyi projektet.
Dénes:
Nagyon elfáradtunk, hiszen két hete gyalogolunk, minden nap kifárasztjuk magunkat. Nincs idő pihenni, éjjel hidegben alszunk, két hete nem fürödtünk. Ez is hatással van a motivációnkra. A mai volt a megkoronázása az egész túrának, és talán én is jobban tudom motiválni magam egy adott célra, ha nem előzi meg ilyen komoly terhelés.
Balázs:
Valóban, talán a fáradtság beszél belőlünk, de kicsi csalódottságot is hallok a szavainkban. Közben pedig elértük a csúcsot, pedig nehezebb terepet kaptunk sokkal, mint amire számítottunk. Ehhez persze kellett a vezetőnk is, aki vérprofin oldott meg minden kényes szituációt. Ha ő nincs, valószínűleg visszafordulunk. De csodás volt odafent, csak ámultunk és bámultunk, életünk egyik álma vált valóra.
Foto credit: Mohai Balázs, Everest Expedíció 2o17
