Jack Campbell Vakmerő című regénye a maga nemében félelmetes, ijesztő, s az Elveszett flotta sorozat fontos része is egyben. A központi konfliktus tovább fejlődik és mélyül, amely szükséges a regényen belüli és a sorozatban átívelő cselekmény szempontjából egyaránt.
Amint azt korábbról már ismerjük, John Geary száz évig le volt hibernálva, mielőtt megtalálták. Amíg „aludt”, a Szövetség háborúban állt a Szindikátussal közel egy évszázada, és ez idő alatt legendává vált a Szövetség tengerészeti haderejében. Most, hogy egy egész flotta parancsnokává vált, egyre idegesítőbbé válik számára, hogy az emberek gyakran a száz évvel ezelőtti szavait, mondásait idézik – általában kontextuson kívül –, és azt várják el tőle, hogy teljes erőbedobással harcoljon a Szindikátus ellen.
Nem az a fajta kapitány, aki csak úgy semmibe veszi legényégét, és eldobja őket a hajókkal együtt. A döntéseinek céljai vannak, amelyeknek alapja a jó stratégia és taktika közti egyensúly megteremtése, minimalizálva a potenciális veszteséget. Geary egy fegyelmezett férfi, egy rég eltűnt időből, aki a (Szövetségi Flotta katonaságában szerzett) tudását saját flottája védelmére fordítja. Mindazonáltal azt tapasztalja, hogy a katonai fegyelem „parkolópályára” került, mert a dicsőségvadász junior kapitányai a Szindikátus eltörlésének érdekében kockázatnak teszik ki hajóit és azok legénységét.
Bár több harc van ebben a kötetben, mint amennyi volt a Rendíthetetlenben, jó pont, hogy ez a regény fenn tudja tartani magát katonai sci-fiként, miközben továbbra is megmarad olyan könyvnek, amely alapvetően olyan tényezőket vitat meg, mint a fegyelem, a stratégia, az etika, a vezetés, a hatalom. A komplex flottaháború mögött a szerző erős logikai készsége húzódik meg: a tengerészeti konfliktus mélyebb dimenziót ad a tengeri háborúnak.
Úgymond belsőleg vívott csatákat is tartalmaz a Vakmerő: John Geary nemcsak fiatalabb, illetve kevésbé tapasztalt kapitányaival küzd, hogy egy másfajta gondolkodásra tanítsa meg őket, hanem „Black Jack” Geary legendájával is, ami által könnyűszerrel magához ragadhatna dominanciát, erőt és kontrollt is. Sokkal jobban szeretné, hogy a „hétköznapi” John Gearyt lássák benne, s ne a legendás alakot.
Az Elveszett flotta második része tele van briliáns csatákkal, a pusztító erejű hiperkapurendszert is felfedezik; mindemellett Geary éles észjárását méri össze egy kiszabadított liberális szövetségi kapitánnyal, aki potenciális veszélyforrást jelen az ő flottakapitányi szerepére.
Ami még kiemelkedő a sorozat első és második részében is, az az, hogy a szerző az űrcsaták során hangsúlyozza a relativitás és távolság fizikáját: azok már-már őrjítően lassú tempójúak, tekintve, hogy kilométerek millióit teszik meg minden egyes másodpercben. Szinte az örökkévalóságig tart, míg az üzenetek célba érnek, s ugyanez igaz a fegyverekre és a manőverezésre is.
Műfaján belül Vakmerő egy nagyon élvezetes olvasmány, mivel sok karaktert a feszült katonai akciók irányítanak. A zsáner kedvelői számára kifejezetten ajánlott regény, kiemelt figyelemmel a részletesen kidolgozott, komplex karakterekre és az élvezetes cselekményvezetésre.
