Beszélgetés Dr. Szilva István polgármesterrel
Sajóbábony polgármesterével, most az év elején arról beszélgettünk, hogy ha számvetést kellene készítenie az elmúlt esztendőről, akkor melyek azok a jelentős lépések, amelyeket sikerült megtenniük.
– Azt ugye jól tudjuk, hogy a kisváros jobb helyzetben van bizonyos tekintetben, mint sok hazai település, hiszen meglehetősen sok jól prosperáló cég van az Ipari Parkban, így az iparűzési adóbevételből olyan dolgokat is megvalósíthatnak, amelyekről más csak álmodik.
– Igen, ez részben igaz, igyekszünk is megbecsülni a cégeket, akik nem csupán adójukkal, de munkahelyteremtéssel, s közös gondolkodással is támogatnak bennünket. Éppen az éve elején találkoztunk a cégek tulajdonosaival, vezetőivel, s pontosan az elmúlt időszak fejlesztéseiről, s a jövőbeni tervekről számoltam be nekik is, hiszen sok szempontból közös az örömünk a gondunk, a jövőnk ebben a térségben.
Viszont pontosan emiatt, ha az adóerőképességünket vizsgálják, akkor jó néhány pályázatból kimaradunk, vagy meg kell elégednünk egy-egy projekt szerényebb támogatásával. De, ne szaladjunk ennyire előre!
– Akkor most könnyű dolga van, hiszen csak azt kell hírportálunknak is elmondania, amit már a cégeknek is ismertetett…
– No, akkor ez egy hosszú beszélgetés lesz, hiszen annyi minden történt a településen az elmúlt időszakban, hogy felsorolni sem egyszerű.
– Mi az, amit az ide érkező lát? Van egy modern lakótelep, van egy régi falusias része a városnak, vagy egy modern családi házas övezete, és van a hegyek közé beékelődött Ipari Park. Ez a négyarcú város legalább négyféle fejlesztési igényt támaszthat az önkormányzatnak.
– Ez igaz, s mindig ehhez kell szabnunk a lehetőségeket. Ezért is törekedtünk az elmúlt évben arra, hogy egy élhetőbb, szebb kisváros képét alakítsunk ki. Az a véleményem ugyanis, hogy az emberek sokszor, nem a nagy látványos projekteknek örülnek, hanem azoknak az „apróságoknak”, amelyek a mindennapi életüket szebbé, komfortosabbá teszik. – Persze akkor, ha már a nagy projektek mind rendben vannak /szerk/ Ebben is van valami, de mi elmondhatjuk, hogy az elmúlt két- három évben, minden középületet felújítottunk, a könyvtár, a művelődési ház, az iskola, a városháza, az óvoda mind-mind rendben vannak, s most már azon igyekszünk, hogy egy két csoportos bölcsőde is beindulhasson, mert szerencsére van rá igény. Új játszótér készült, az intézményeink mindegyikét meg tudják közelíteni a mozgássérültek is. Közös összefogással a református templomot is felújítottuk. A tereinket rendbe tettük, az intézmények mellett parkolókat alakítottunk ki, s arra törekedtünk, hogy a legtöbb városszépítő dolgot saját közfoglalkoztatottjainkkal oldjuk meg, mert Én azt is nagyon fontosnak tartom, hogy megbecsült, értékteremtő munkát végezzenek azok az emberek, akik már hosszú évek óta nem tudnak elhelyezkedni.
– Azt gondoltam, hogy Sajóbábonyban nincs is erre szükség, hiszen az itt lévő üzemek minden munkaerőt „felszívnak”…
– Ez nagyon összetett dolog. Részben hiányoznak az itt lévő cégektől a fiatal szakemberek, aminek a megoldására van egy jó projektötletünk, amire majd szeretnék visszatérni, részben van olyan 100 fő közfoglalkoztatottunk, akik nem tudnak elhelyezkedni. Csak azért nem több, mert úgy ítélem meg, hogy ez az a létszám, amelyet képesek vagyunk, – mint már említettem – olyan munkával ellátni, amelynek értelme van. Ez az a létszám, amelyre tudunk úgy figyelni, hogy valóban 10-15 százalék visszatérhessen a munka világába, s helyettük újabb embereknek adhassunk lehetőséget. Így van térkő-gyártó üzemünk, amely a település szépülését szolgálhatja, betonelemgyártó részlegünk, építőipari csapatunk, drótgyártó üzemünk és dolgoznak a mezőgazdaságban olyanok, aki azelőtt sohasem fogtak kapát a kezükbe. A munkát komolyan veszik, mert aki háromszor hiányzik, az elvágja magát a következő időszakra, nem jöhet, és nem kap támogatást. Sok jó szakember kerül önhibáján kívül, vagy betegség miatt, közel a nyugdíjhoz utcára, nekik ez a lehetőség áldás, és gyakran végleges megoldás is. A lehetőségeket bővítve, van az ipari parkon belül egy üres épületünk, amelyben ipari mosodát, illetve varrodát akarunk létrehozni, ahol 5-6 ügyes asszonynak tudunk majd munkát adni.
– Térjünk vissza egy pillanatra a fiatal szakemberek itt tartásához, ide csábításához. Mi is az a projekt, amivel ezt elérheti a város?
– Két dolgot is megemlíthetek. Az egyik, hogy megszavazta a testület, hogy az ide telepedő, itt otthont teremtő fiataloknak , 800 ezer forint támogatást adunk a lakásvásárláshoz, lakásépítéshez. Ebből 400 ezer forint kamatmentes kölcsön, 400 ezer forint padig vissza nem térítendő támogatás.
A másik pedig a bérlakáshoz juttatás lehetősége. Van két társasházunk, amelyben összesen 36 lakást tudnánk kialakítani részben pályázati, részben önerő és itt működő cégek bevonásával, s fiatal mérnököknek, szakmunkásoknak fogjuk kiadni egy átmeneti időre, amíg nem tudnak sajátot vásárolni. Itt minden adott a családalapításhoz, a munka, az óvoda, a korszerű iskola, a nagyváros közelsége, ehhez kell egy élhető kisváros, ami szépen kialakulóban van. Sokat beszélgettem az itt működő cégek vezetőivel, hogy annak idején miért döntöttek Sajóbábony mellett, s azt mondták a munka mellet a lakás volt a fő szempont a döntésnél. Ma sincs ez másként véleményem szerint.
– Közben szépen kirajzolódott az elmúlt két év. Valóban nem kevés az, amit sikerült megvalósítani. Lássuk, melyek a jövő dédelgetett tervei?
– Vannak pályázati terveink, van néhány beadott TOP – os pályázatunk, amelyről hírünk van, de támogatási szerződésünk még nincs, ezt nem szeretném idejekorán elkiabálni. No, tervek címszavakban: ipari parkhoz vezető út felújítása, tagóvoda felújítása, külterületi sport park, műfüves pálya, új lelátó, belterületi csapadékvíz elvezetés, napelem-park, két szép emlékmű megvalósítása, urnafal a temetőben, kutyafuttató építése.
– Köszönöm a beszélgetést!
Orosz B. Erika
Fotó: Orosz László
