Három szakértő civil szervezet közös koncepcióban mutatja meg, milyen lehetne a hatékonyan működő magyar menekültügyi rendszer.
A 2015 és 2016 soha nem látott felfordulást hozott a két évtizedes magyar menekültügy történetében. A menedékkérők számának megugrása, a téma teljes átpolitizálódása, valamint a számos szakmai szervezet által jogsértőnek, embertelennek ítélt kormányzati lépések sora mára szinte lehetetlenné tette a menekültügyről szóló értelmes, higgadt szakmai vitát. Pedig a menekültügy nehéz műfaj: emberi jogi, humanitárius, nemzetbiztonsági, anyagi és más szempontok sokaságának kell egyszerre érvényesülnie. A Magyar Helsinki Bizottság – a Cordelia Alapítvány a Szervezett Erőszak Áldozataiért és a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület közreműködésével – 2017. február 3-án jelentette meg A menekültvédelem jövője Magyarországon – javaslatok egy emberséges, fenntartható és hatékony menekültügyi rendszerre című kiadványát. A füzet arra keresi a választ, hogyan lehetne egy mindezen szempontoknak megfelelő új magyar menekültügyi rendszert építeni, meghaladva nemcsak az előző két esztendőt, de több, évtizedek óta meglevő rendszerszintű problémát, elmaradást is. A kiadvány 13 tematikus fejezetben mutatja be a menekültügy közelmúltjának legfontosabb változásait és tesz átfogó javaslatokat egy működőképes rendszer felállítására.
A Magyar Helsinki Bizottság szerkesztette javaslatcsomag pontjai mögött három egyszerű alapelv húzódik meg. A menedékjog ma is érvényes alapjog, amely több évszázadnyi történelmi fejlődés eredménye, így a menekülők befogadásának kötelezettsége nem kérdőjelezhető meg. Ugyanakkor a menekültügyi rendszerek működését a mai kihívásokhoz kell igazítani, nem hagyható figyelmen kívül sem a terrorveszély, sem más nemzetbiztonsági szempont. Ugyanakkor az emberi jogi és a nemzetbiztonsági szempontok nem pusztán összeegyeztethetőek, de sokszor kifejezetten egymást erősítik is. A hatékony és tisztességes menekültügyi eljárás így mindenki érdeke, menekülőé és a befogadó országé egyaránt. A kiadvány ezenkívül abból indul ki, hogy Magyarország számos történelmi, nyelvi és gazdasági okból nem valódi célország a menekülők számára. Ezt a tényt évtizedek óta ürügyként használja a szakmapolitika arra, hogy elkerülje a menekültügy szerkezeti átalakítását és fejlesztését. Még ha a tranzitország-jelleg alapvetően nem is változtatható meg, a megfelelő reformokkal a menekülők nagyobb része érezné azt, hogy valóban van lehetősége védelmet kapni és beilleszkedni Magyarországon.
E három alapelvből kiindulva a füzet több tucat konkrét javaslatot fogalmaz meg, melyek közül öt lépés kiemelten fontos ahhoz, hogy értelmes menekültpolitikáról lehessen beszélni:
1. Biztosítsuk, hogy a menekülők valóban és legálisan beadhassák a menedékkérelmüket
2016. július 5. óta több mint 20 000 főtől tagadták meg jogsértő módon a magyar hatóságok, hogy menedékkérelmét benyújthassa, közel felüket szintén jogsértő módon visszakényszerítették a határkerítés déli oldalára. Egy olyan rendszer felállítására teszünk javaslatot, amely egyszerre biztosítja a menekülőknek, hogy élhessenek alapvető jogukkal és beadhassák menedékkérelmüket, illetve teszi lehetővé a hatóságoknak – ellentétben a jelenlegi gyakorlattal –, hogy az ország területére érkező külföldieket beazonosíthassa és egyebek mellett nemzetbiztonsági szempontból is átvilágíthassa. A menedékkérők rendezett beléptetése az ország területére kifogná a szelet az embercsempészet és a szervezett bűnözés más formáinak vitorlájából.
2. Tranzitzónák helyett regisztrációs táborok kellenek
A jelenleg működő tranzitzónák méretüknél, felszereltségüknél, az ott dolgozók számánál és a zónákra vonatkozó jogszabályoknál fogva teljesen alkalmatlanok feladatuk ellátására, az ott őrzött menedékkérők fogvatartása pedig önmagában is jogsértő. Tranzitzónák helyett megfelelő méretű és felszereltségű, a nemzetközi kötelezettségeinkkel összhangban működő regisztrációs táborokra van szükség, melyeken keresztül a kérelmet benyújtani szándékozók rendezett módon léphetnek be az országba. A regisztrációs táborok „egyablakos ügyintézés” keretében egyszerre végeznék el az ujjlenyomatvételt, a kérelem regisztrálását, az egészségügyi és nemzetbiztonsági szűrést, valamint a különlegesen sérülékeny menedékkérők beazonosítását.
3. Emberi léptékű és emberi tartózkodásra alkalmas befogadó állomásokra van szükség
Vizes sátrak, ideiglenesnek szánt konténerek és nyomasztó egykori laktanyák tömegszállásai helyett az Európa nagy részén működő gyakorlathoz hasonlóan kisebb, az emberhez méltó tartózkodást lehetővé tevő intézményekben kell elszállásolni a kérelmezőket. A helyszínek kiválasztásába be kell vonni a helyi lakosságot is, lehetőséget teremtve egymás megismerésére. A menekülők elhelyezése terén sokkal hatékonyabb együttműködés kell az önkormányzatokkal, a civil, egyházi és karitatív szervezetekkel, megszüntetve a túlközpontosítás káros hatásait.
4. Szigorúbb szabályok az őrizetre vonatkozóan
A menedékkérők nem bűnözők. Véget kell vetni annak a jogsértő gyakorlatnak, hogy alapos indokok, egyéniesített eljárás nélkül tömegesen csuknak őrizetbe menedékkérőket. Az őrizet, azon túl, hogy jelentősen drágább fenntartani, mint a befogadó állomásokat, súlyos terhet jelent a sok esetben egyébként is traumatizált menedékkérőknek. Ezeket is figyelembe véve a menedékkérők fogvatartását csak néhány nagyon korlátozott okból tartanánk elfogadhatónak, például nemzetbiztonsági veszély esetén (legfeljebb hat hónapig) vagy a hatósággal való együttműködési kötelezettség konkrét, súlyos megszegése miatt (legfeljebb két hónapig).
5. A menekültvédelem mit sem ér az integráció lehetősége nélkül
Ma már lényegében semmilyen tisztán állami program vagy támogatási forma nem létezik az évente néhány száz Magyarországon menekült státuszt szerző külföldi társadalmi integrációjára. Ez nemcsak azért baj, mert a menekültvédelem kiüresedik (lényegében hajléktalanlétre kárhoztatva a „védelemben részesített” személyeket), hanem azért is, mert az így a társadalom peremére szorulók sem tudnak hozzájárulni a közösség fejlődéséhez. A menekültek sikeres integrációja az egész magyar társadalom érdeke: így válhatnak minél előbb önfenntartó, munkavállaló, a gazdasági, tudományos, művészeti életünket gazdagító aktív polgárrá.
A Magyar Helsinki Bizottság szerkesztette javaslatcsomag pontjai között a fentiek részletes kifejtésén túl egyebek mellett szerepel a menekültekkel foglalkozó hatósági ügyintézők, jogi segítők, szociális munkások, tolmácsok továbbképzése és pszichológiai támogatása; a sérülékeny csoporthoz tartozó személyek (például kínzásáldozatok, családjuktól elszakadt gyermekek, stb.) korai és megfelelő szakmai előírások alapján történő beazonosítása; a jelenleg rendkívül bonyolult és szerteágazó eljárások egyszerűsítése, költségeinek csökkentése; vagy az önálló Menekültügyi Hivatal és egy Menekültügyi Információs Központ felállítása. Külön fejezet foglalkozik közös biztonságunkat érintő konkrét javaslatokkal is.
Tisztában vagyunk vele, hogy a jelenlegi politikai és társadalmi környezetben javaslatainknak nem lesznek azonnali hatásai. A menekültügy ugyanakkor a XXI. századi Európa egyik kiemelt társadalmi kérdése, melyre ideig-óráig lehet bezárkózó, jogsértő válaszokat adni, azonban közép és hosszú távon Magyarországnak is ésszerű, az európai rendszerbe illeszkedő megoldásokat kell majd találnia. Bízunk benne, hogy e kezdeményezés hozzájárul egy higgadt, szakmai alapokon álló párbeszéd elindulásához az elkövetkező években.
A kiadvány elérhető itt: http://www.helsinki.hu/a-menekultvedelem-jovoje/
