A napokban jelent meg Daniss Győző Mit jelent? című diákszótára a TINTA Könyvkiadónál. Ebből az alkalomból beszélgetett a szerzővel Cserháthalápy Ferenc, a kiadó külső munkatársa.
Cs. F.: A szótár alcímében, azon kívül, hogy Diákszótár, három szót olvashatunk: nyakhegedű, göreb, ösztöke. Azt tudom, hogy az ösztökét két dologra is használták: vele tisztították szántáskor az ekevasat és ösztökélték az ökröket gyorsabb munkára. De bevallom férfiasan, nem tudom, mi a nyakhegedű és a göreb.
D. Gy.: A nyakhegedű nem hangszer volt, hanem a kalodához hasonló régi büntetőeszköz. A nyakat és előtte csuklónál fogva a két kart szorították bele. A göreb vagy másképpen retorta lefelé hajló csövű lombikféle, kémikusok és kémiatanárok kísérleti és taneszköze volt. A szótárban a nyakhegedűnek és a görebnek a rajza is benne van.
Cs. F.: Köszönöm. A minap került nyilvánosságra egy nagy nemzetközi felmérés összefoglalása: a magyar diákok gyalázatosan rosszul értenek különféle szövegeket. Hozzásegítheti-e a szótár a diákokat, hogy javuljanak az eredményeik?
D. Gy.: A hírek arról szólnak, hogy a szövegekből következtetéseket nem tudtak levonni a magyar diákok és összefüggéseket nem ismertek fel. Szerintem ennek az az oka, hogy a szavak jelentését nem ismerik pontosan, az olvasott szöveget nem értik meg kellőképen. A Mit jelent? szótár elsősorban egy régebbi világ és nem napjaink szavait magyarázza. De az új szótár arra nagyon jó, hogy a diákok megtanuljanak szótárt használni. Érdekes módon külföldön sokkal nagyobb hagyománya van az értelmező szótár mindennapi használatának mint nálunk.
Cs. F.: Kinek az ötlete volt a szótár?
D. Gy.: 2012-ben jelent meg a TINTA Könyvkiadónál egy kis könyvem Újságíróiskola címmel, ennek megjelenése után vetette fel Kiss Gábor főszerkesztő a mostani szótár ötletét. Aztán sok-sok órán át beszélgetve alakult ki a szókönyv végső koncepciója, de már első pillanatban beleszerettem a szótárba, éveken át szinte mámoros örömmel dolgoztam rajta.
Cs. F.: Ma már klasszikus szótár a kisgyerekeknek szóló Ablak–zsiráf, nemzedékek nőttek fel rajta. Mondhatjuk, hogy a Mit jelent? azoknak szól, akik „kinőtték” az Ablak–zsiráfot?
D. Gy.: Szótáram elsősorban a 10-16 éveseknek szól. De egy efféle szótár mindenkinek hasznos, mindenkinek adhat új ismereteket. Bizonyítja ezt az is, hogy Ön sem ismerte a nyakhegedű és a göreb szavakat, amelyek a szótár alcímében vannak.
Cs. F.: Az Ön neve ismerősen csenghet a volt Népszabadság olvasói előtt, hiszen annak hasábjain számos, ha nem, több száz kultúrtörténeti cikk jelent meg a tollából. Felidézte magában ezeket, amikor a szótárt írta?
D. Gy.: Természetesen. Vissza-visszaemlékeztem az interjúalanyokra, a riportok szereplőire, a történész akadémikusokra vagy a régi kétkezi szakmák mai művelőire, kádárokra, kötélverőkre, fazekasokra.
Cs. F.: Honnan gyűjtötte a régi világ szavait, hogyan válogatta össze őket?
D. Gy.: Gyerekkori élményekből, iskolai tanulmányaimból, az említett cikkek szövegéből, szótárakból, lexikonokból, szakkönyvekből, klasszikus irodalmi művekből, családi, baráti beszélgetésekből, tévé- és rádióműsorokból. Szóval mindenhonnan. Aztán Kiss Gáborral gondolkodni kezdtünk, hogy a tengernyi szóötletből mi kerüljön be a szótárba és mi nem.
Cs. F.: A szótár címlapján azt olvashatjuk, hogy a szavakat 40 tematikus csoportba rendezte. Miért nem ábécérendben sorjáznak a szavak?
D. Gy.: Úgy gondoltuk, fogalomköri szócsoportok segítségével könnyebben megismerhető a múltnak valamely szelete. Ha valakit az érdekel, hogy mit ettek nagyanyáink, dédapáink, még régebben élt elődeink, hogyan próbálták leküzdeni különféle betegségeiket, milyen szerszámokkal dolgoztak falun, városban és így tovább, az ebben a szótárban egy helyen, egy fejezetben vagy alfejezetben találja meg azt, amire kíváncsi. Ott persze már ábécérendben. És biztos vagyok benne, hogy így ez a szótár nagyszerű olvasmány is.
Cs. F.: Kereken száz fekete-fehér vonalas rajz segíti a szócikkek megértését. Elektronikus világunkban nem lett volna jobb színes képekkel illusztrálni a szöveget?
D. Gy.: Azt hiszem, hogy elvben „igen” a válasz. És ez független attól, hogy elektronikus vagy nem elektronikus világban élünk-e. De más az elv és más a gyakorlat. Egy színes kötet szükségképpen jóval drágább lenne. A vásárlónak talán elviselhetetlenül drága. És még egy szempont, visszakanyarodva a korábbi gondolathoz, a felmérések gyenge eredményeihez. A diák agyának fel kell tudni azt is dolgoznia, ami csak betűkből áll, azaz meg kell tudni értenie a szöveges információt. A szótár ebben a formájában ezt a készséget is fejleszti.
Cs. F.: Megragadta a figyelmemet a Tájak, régi magyarországi városok című fejezet. Benne történelmi tájegységek sorakoznak: Bácska, Dalmácia, Szepesség és így tovább. Miért gondolta, hogy helyük van a szótárban?
D. Gy.: Mert benne vannak a múltunkban. És benne a legidősebb köztünk élők mondataiban, benne sok-sok könyvben, filmben, tévéjátékban, színházi alkotásban, találkozhatunk velük múzeumi tárlókban, emléktáblákon, külföldi utazásainkon és így tovább. Segíteni szeretne a szótár például abban, hogy mindenki tudja: hajdan nem a mai Szlovákiát, hanem a mai Szlavóniát mondták Tótországnak, vagy hogy Szlavónia nem azonos a mai Szlovéniával, mert annak idején a Dráva és a Száva közötti területet emlegették így.
Cs. F.: Nagymamám egy kis nógrádi faluban élt. Gyerekkoromból emlékszem, hogy sok ruhadarabot másképp hívott, mint mi, városi gyerekek. A mellényét pruszliknak mondta, a nagyapám kiskabátja pedig lajbi volt. Örömmel találtam meg mindkettőt a szótárban. De vajon idővel miért kapnak más nevet a ruhadarabok?
D. Gy.: A hózentrógerből nyilván magyarítási szándékból lett nadrágtartó. A szintén a németből átvett kravátliból ugyanilyen okból lett nyakkendő. Az általában gatyának nevezett alsóneműt ma nem egyszer gatyónak mondják-becézik a fiatalabbak. És alighanem üzleti oka is van annak, hogy kirakatokban ugyanazt a terméket évek múltán más néven kínálják a vásárlóknak. No arról ne is beszéljünk, hogy bizonyos ruhatípusok egyszerűen kimentek a divatból és helyettük újfajta ruhákat kezdtek hordani.
Cs. F.: Ma már kissé avíttnak tarthatunk egy papíralapú szótárt. Nem kerülhetek el hát egy kérdést: miért a papírkiadást választották?
D. Gy.: Erre szintén a TINTA Könyvkiadó válaszolhat érdemben. De nem tartom lehetetlennek, hogy egy-egy „papírszótár” később a neten is megjelenik majd. És utalnék arra is, hogy a szótár tematikus elrendezése épphogy könyvet kíván, hiszen így láthatjuk egymás szomszédságában az egy fogalomkörbe tartozó szavakat.
Cs. F.: Mit gondol, a mai fiatalok a Mit jelent? szótárból megismerhetik a hajdani világot?
D. Gy.: Annak egy részét bizonyosan. Kívánatosnak tartanám, hogy az unokák és a nagyszülők együtt tanulmányozzák a szótárt. Egy nagymama vagy nagypapa a saját élményeivel, kis történeteivel színesítse a szótári leírásokat, és pontosítsa, részletezze is esetleg a szótárban leírtakat.
Cs. F.: Úton-útfélen hallani, hogy a magyar diákok alig-alig olvassák klasszikus íróinkat, mert nem értik már a bennük előforduló szavakat. Ez a szótár akár segédkönyvként is használható a klasszikus magyar írók megértetéséhez?
D. Gy.: Az idei iskolai nyári szünetben az ötödiket éppen befejező nagyobbik unokámmal fejezetenként felváltva olvastuk az Egri csillagokat. Hangosan, hogy az elsőn direkt túl lévő kisebbik is megismerhesse a történetet. Olvasás közben Gyurka sokszor megakadt egy-egy szónál, kifejezésnél. Marci még többször kérdezett. De hát honnan is tudták volna, hogy mi az akna és az ellenakna vagy hogy ki volt a szpáhi és ki az akindzsi? Szerencsére „kéznél voltam”, az adott pillanatban valamiféle élő Mit jelent? szótárként, ha úgy tetszik, segédkönyvként segíthettem a megértésben.
Cs. F.: Sokszor idézik Kosztolányi Dezsőnek azt a gondolatát, hogy a szótárlapozgatásnál alig létezik érdekesebb valami. Nos, ez a Mit jelent? szótárra is vonatkozik?
D. Gy.: Nagyon is, hiszen épp az volt a célunk a kiadóval, hogy a régmúlt világ szavakba zárt hétköznapjai és ünnepnapjai megelevenedjenek a Mit Jelent? szótár lapjain.
