„Mindent elveszítettem, csak ők maradtak nekem” – évekig is tarthat a családegyesítés
Életveszélyből menekülő szülők és gyerekek, költséges és hosszadalmas hivatali intézkedések, egymástól több ezer kilométerre töltött évek – a Magyar Helsinki Bizottság családegyesítő programjának történetei. Egy most induló internetes oldalon a jogvédő szervezet különleges fotósorozatokkal mesél a szétszakított családok életéről és budapesti találkozásairól.
„Mindent elveszítettem, csak ők maradtak nekem” – ez az egyik leggyakrabban elhangzó mondat azoktól a menekültként élő emberektől, akiknek az életében sokszor 2–3 év is eltelik, mire újra találkozhatnak a gyerekeikkel, házastársukkal, szüleikkel vagy testvéreikkel.
„Évente 20–25 menekültnek sikerül a családegyesítés Magyarországon, ami sok esetben nem is a teljes családot, hanem csupán 1–2 családtagot jelent” – mondja Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke. A családi élethez való jogot és a gyermekek jogait nem csak a hazai, de a nemzetközi jog is védi, de sokszor mindez nem segít azon, hogy a családegyesítés nagyon bonyolult és hosszadalmas folyamat.
A Magyar Helsinki Bizottság jogvédő szervezetként évek óta segíti jogi képviselettel, tanácsadással a családjukat egyesíteni vágyó menekülteket és oltalmazottakat. 2015 októberétől pedig a nagyon költséges eljárások anyagi támogatásában is részt tudott venni a szervezet az Amerikai Unitárius Segélyszervezettől és német jezsuitáktól kapott, közel 30 ezer dolláros adományoknak köszönhetően. „Az elmúlt egy évben 14 családnak tudtunk segíteni, akik többek között Afganisztánból, Kongóból, Eritreából, Szíriából, Nepálból és Pakisztánból menekültek Magyarországra” – mondja Bakonyi Anikó, a családegyesítő program munkatársa. Az útlevelek beszerzésétől a rokonságot bizonyító DNS-vizsgálatokon át a repülőjegyek megvásárlásáig nagyon sok területen van szükségük támogatásra a családoknak.
A Magyar Helsinki Bizottság által szervezett családegyesítések első találkozásainak pillanatait az elmúlt hónapokban egy itthon és külföldön is elismert fotóriporter, Stiller Ákos örökítette meg. A fotókat és a családokról szóló történeteket most az Együtt a család netes kampányoldalon osztjuk meg, ahol szívesen fogadjuk az adományokat is, hogy a családokat segítő munkánkat jövőre is folytatni tudjuk.
Az oldalon mesélünk a kongói Marie-ról, aki katonaként megtagadta a parancsot, hogy fegyvertelen embereket öljön, így menekülnie kellett, és hat gyermekét csak hosszú idő után láthatta viszont Budapesten. Bemutatjuk Husszeint is, aki kétévesen látta utoljára kislányát, és három évbe telt mire családja követni tudta őt Pakisztánból. Az Irakból Szírián át menekülő Ali története és fotói is egy olyan családról mesélnek, ahol apa és néhány éves kisfia vágtak neki az ismeretlennek, hogy az édesanya végül egy biztonságos helyen tudjon csatlakozni hozzájuk.
***
Néhány hónap, de akár több év is lehet az eljárás
A családegyesítés folyamata idő- és pénzigényes, komoly áldozatvállalást igényel az egész családtól. A házastársak, gyerekek, szülők, testvérek hátrahagyása egy életveszélyes környezetben, a kiszámíthatatlan és bizonytalan kimenetelű út, valamint a befogadó országokban zajló, sokszor hosszadalmas procedúrák fizikailag és lelkileg is megviselik a menekülteket. A családegyesítést engedélyező eljárások – a legideálisabb esetben – néhány hónap alatt lezajlanak, de a legtöbb esetben ezek évekig húzódó történetek. Sokszor már az is komoly kihívás elé állítja az otthon maradt családtagokat, hogy eljuthassanak arra a magyar követségre, ahol jogszerűen beadhatják a családegyesítést kérelmező papírokat. A veszélyhelyzet vagy éppen a rokonság bizonyítása is sokszor többkörös eljárás. Az iratok beszerzésének, fordításának több tízezer forintos költsége vagy a boros árú repülőjegyek kifizetése is gyakran lehetetlen feladatnak tűnik.
