Egymás után jelennek meg a különböző elemzések, találgatások arról, mit tesz majd Orbán Viktor az Alaptörvény módosításáról zajló vitában. Sajnos egyik sem írja le az általam legvalószínűbbnek tartott forgatókönyvet. Pedig higgyék el, bár a miniszterelnök igyekszik nem csupán nagy formátumú államférfinak, hanem látnoknak is tűnni, a cselekedetei nagy valószínűséggel kiszámíthatóak. Legalábbis annak, aki odafigyel rá és analitikus gondolkodással bír.
Vona Gábor alaposan felkavarta a magyar politikát azzal, hogy válaszút elé állította Orbánt: vagy nemet mond a migránsok ezreit Magyarországra költöztető Rogánék piszkos letelepedési kötvény-bizniszére, vagy az érvénytelen népszavazás után újabb pofont kap, amikor nem tudja keresztülvinni az Alaptörvény módosítását. Sokan, sok helyen megfogalmazták már: a politika a kompromisszumok művészete. Csakhogy Orbán nem akar művész lenni és túlfejlett egója miatt a kompromisszumok keresésében is gyenge: ha támadják a kedvenc kisvasútját, akkor dacpolitikusként még hosszabbra építi azt. Mire is játszik tehát a miniszterelnök?
Engedni csak úgy nyilvánvalóan nem fog. Orbán ugyanis nem hisz az okos, az ország ügyét előremozdító megegyezésekben. Tudja hogy vannak ilyenek, de mindig igyekszik olyan megoldást választani, ahol zajos és mindenekelőtt személyes sikert arathat. Meggyőződésem szerint most is így tesz. Az Országgyűlés november 8-án szavazni fog az Alaptörvény módosításáról. Hacsak a Fidesz nem vesz meg kilóra egy-két hitehagyott szocit a szavazás idejére, az alaptörvény-módosítás kudarcos lesz. Ezután elindul a Habony–Vajna–Szemerey médiabirodalom és a közszolgálati jellegét régen elvesztő állami médiával együtt óriáskampányt indít majd az „ország érdekeit veszélyeztető” és nem utolsósorban „brüsszeli érdekeket szolgáló” Jobbikkal szemben. Minden migrációt pártoló nyugat-európai hangot felerősítenek, Mráz Ágoston Sámuel a Fidesz-közeli Nézőpont Intézet vezető elemzője pedig leül majd a köztévé élő adásában Lánczi Tamással, a szintén Fidesz-közeli Századvég vezető elemzőjével (akkor jó, ha csak régi, megbízható elvtársakkal dolgozik a nemzeti együttműködés rendszere) és jól kielemzik majd a történteket, megállapítva, hogy a Vona a hibás. Ki más?
A kormány pedig november végén, december elején arra a megállapításra fog majd jutni a letelepedési kötvények rendszerének felülvizsgálatakor, hogy a költségvetés bőven a maastrichti hiánycél alatti hiánnyal számol, a magyar gazdaság természetesen atomstabil, az államadósság refinanszírozása megoldott, sőt, már a CSOK-os gyerekek is a boldogságtól sírnak. Ezért aztán a jövőben ugyanúgy nem lesz szükségünk a letelepedési kötvényekből származó pénzre, mint ahogyan nemet tudtunk mondani az IMF pénzére is. A letelepedési kötvények „ki is lesznek vezetve a rendszerből”. Ezért aztén az Alaptörvényből természetesen nem kell a Jobbik kérésére törölni a letelepedési kötvény-biznisz lehetőségét – hiszen miről is beszélnek ezek a jobbikosok? Az már meg is szűnt! A Jobbik egy olyan dolog ellen küzd, ami már nincs is, tessék, itt a bizonyíték: hazaárulók ezek.
Szóval ez lesz a néphülyítés általam legvalószínűbbnek tartott forgatókönyve. Csak tessék felkészülni! És hogy miért írtam le mindezt előre? Azért, hogy kifogjam Orbán Viktor vitorlájából a szelet. Minél többen osztják meg a bejegyzésem, annál jobban sikerül.
