Az 1956-os forradalom és szabadságharc miskolci eseményeinek pillanatait elevenítik fel a Miskolci Nemzeti Színház színművészei 60 középiskolás diákkal közösen. Október 23-án Miskolc belvárosában több helyszínen is megidézik az akkori hangulatot néhány perces jelenetekkel. Az akció szervezőjével és rendezőjével, Fandl Ferenc színművésszel készült villáminterjúnk.
A forradalom kapcsán leginkább a budapesti eseményeket ismerjük. Azzal, hogy mi zajlott a vidéki városokban, kevéssé vagyunk tisztában. Honnan gyűjtöttetek anyagot, hogy rekonstruálni tudjátok az akkori történéseket?
Fandl Ferenc: Nagy szerencsénk van, hiszen megjelent egy könyv is a forradalom helyi történéseiről Miskolc 1956 címmel, amelynek szerzője, gyűjtője Kis József, a levéltár osztályvezetője, a Miskolci ’56-os Emlékbizottság tagja. Ő volt az, aki dokumentumokkal, fényképekkel, plakátokkal, korabeli jegyzőkönyvekkel segítette a munkánkat. Sényi Fanni dramaturg írta meg ezekből az anyagokból ezt a többhelyszínes előadást. Ez tulajdonképpen egy olyan eseménysor, ami bemutatja azt, ami megtörtént vagy megtörténhetett volna. Miután Nagy Attila, a miskolci események egyik központi figurája színész volt, így színházi emberek lévén számunkra szinte természetes, hogy az ő szemén keresztül szeretnénk láttatni a történéseket. Erre a szálra fűzzük fel az előadásunkat.
Milyen emblematikus helyszínek és események jelennek meg a flashmob sorozatban?
F.F.: Nem feltétlenül az autentikus eseményeket és helyszíneket igyekszünk bemutatni. Mivel a valós történések a város egymástól nagyon távol eső pontjain zajlottak, így mi inkább a belvárosban igyekeztük megfelelő helyszíneket találni, amelyek utalnak az akkori eseményekre. Itt is vannak persze olyan helyek, amelyek valóban jelentősek voltak akkor, mint például a Zenepalota előtti tér, ahol egy szovjet emlékmű állt 1956-ban. Az események bemutatásánál sem a pontos történések rekonstruálását tűztük ki célul, hanem Nagy Attila szemszögéből nézve idézzük meg a nap hangulatát. Egyszerre van benne fikció, dokumentalista színház és improvizáció, hiszen utcai performanszok formájában igyekszünk megfogni azt az atmoszférát, amit akkor tapasztalhattak a miskolciak. A flashmob azért találó kifejezés ebben az esetben, mert egyfajta villámcsődület alakulhatott ki 1956-ban is: a korabeli feljegyzések, visszaemlékezések tanúsága szerint a legtöbben nem is tudták, hogy mi történik, de valami mégis összekovácsolta az embereket.
Mit takar az esemény címe, „Mára esőt mondanak”?
F.F.: 1956-ban az Országos Meteorológiai Szolgálat minden idők harmadik legmelegebb október 23-ai napját regisztrálta. Gyönyörű napsütéses idő volt. A korabeli dokumentumokból az derült ki, hogy nagyon bízott benne az akkori központi vezetés, hogy ha eső lesz, hazamegy a tömeg. Az egyik jelenetünkben is megjelenik, amikor a kormányközeli hatalom képviselői abban reménykednek, hogy mára esőt mondanak.
Hatvan középiskolás diák és több színművész közös produkciója lesz ez az eseménysorozat. A diákok hogyan állnak hozzá ehhez a különleges lehetőséghez?
F.F.: Az elején volt egy ráhangoló beszélgetés, egy kis történelmi elemzés a diákokkal. Kiderült, hogy nem foglalkoztak még behatóan az akkori történésekkel, ám ennek előnye, hogy így megmaradt bennük az ünnep emelkedettségének érzése. Szimbolikus eseményként él bennük ’56. Fantasztikus tömegként vannak jelen a Csarnokban, ahol próbálunk. Szinte minden miskolci középiskolából vannak diákok. Amikor egyszerre szólal meg a hangjuk, akkor valóban érzik, hogy milyen lehetett az, amikor tízezrek gyűltek össze a szabadságért. Ez az érzés inspirálja és teszi őket érdeklődővé az akkori események iránt is. Ezt az energiát látva azt gondolom, személyiségfejlesztő hatása is van egy-egy ilyen próbafolyamatnak, sőt akár a történelemoktatásba is érdemes lenne bevonni a flashmobot.
Papp Andrea
Részletes programok, helyszínek:
1. Tánciskola 10.00-10.30
Bartók Béla tér (Zenepalota előtti tér)
Első jelenet, melyben szemtanúi leszünk, ahogy a tánciskolai fegyelem vad rock’n’roll lázadásba csap át. Két ÁVO-s tiszt elvisz néhány rendszegőt, a diákok fejvesztve indulnak társaik kiszabadítására. Nagy Attila, a Miskolci Nemzeti Színház fiatal színésze próbálja a diákok indulatát helyes mederbe terelni, kevés sikerrel.
2. ÁVO-s gyűlés 11.00-11.30
11.00 Centrum villamosmegálló, Széchenyi u-Ady E. u saroktól indulva
11.10 a Misley Emese emléktáblán át
11.10-11.20 a Széchenyi utcán végig, a HELYNEKEM sörözőig zajlanak az események
11.20-11.30 HELYNEKEM söröző és előtte
Második jelenet, melyben a rémült ÁVO-sok rögtönzött gyűlést tartanak a Helynekemben. Arról vitatkoznak, hogy a szembemenjenek-e tömeggel, vagy inkább haza…
3. A négy fekete ló 12.30-13.00
Petőfi tér, szobor előtt
Harmadik jelenet, melyben az ÁVO-sok és a diákok összeütközésbe kerülnek az utcán. Nagy Attila közvetíteni próbál a két oldal közt, több-kevesebb sikerrel. A forradalom első miskolci áldozata életét veszti…
4. Letartóztatás 14.00-14.20
Kandia-köz, Szinva-híd
Negyedik jelenet, melyben éjjel becsöngetnek Nagy Attilához. Letartóztatják.
5. Epilógus – Just walking in the rain 14.30-15.00
Déryné-kert, Színház művészbejáró előtt, Nagy Attila mellszobránál
Ötödik jelenet, melyben az idős Nagy Attila leül közénk és mesél, és
Mi hallgatunk. „És lesz, aki csak éppen néz téged, mert örül, hogy lát ma itt fehérek közt egy európait.” (József Attila: Thomas Mann üdvözlése)
