Elfekvőből elfekvőbe szállítják azt a 73 éves 81 százalékos rokkant, mozgáskorlátozott, egyedülálló férfit, akit a terézvárosi vezetés kezdeményezésére lakoltattak ki július 15-én Izabella utcai otthonából – jelentette a Magyar Szociális Fórum kedden.
Hüvelyes Lajost hétfőn szállították át a Szent István kórház II. sz. krónikus belgyógyászatára a csepeli kórház hasonló osztályáról, ahol több mint két hónapot töltött. Orvosai szerint teljesen feleslegesen, hiszen nem szorult kórházi ápolásra.
„Hüvelyes Lajos ügye nem egészségügyi kérdés, hanem szociális kérdés. Milliókat költenek rá a kórházban, ahelyett, hogy gondoskodnának szociális ellátásáról” – fogalmazott egyik orvosa Simó Endrének, a Magyar Szociális Fórum szervezőjének.
Hüvelyes Lajos elfekvőből elfekvőbe szállítása pontosan arra utal, hogy kilakoltatói nem törődnek kilakoltatottjukkal, hanem a sorsára hagyják őt – vélik az idős ember önkéntes segítői. A terézvárosi polgármesteri hivatal bérbe adott ugyan neki egy tatárszentgyörgyi házat, de ellátását nem szervezte meg, noha a férfi rászorult volna. Elvágódott, egy napon át ott hagyták a földön, majd így került a Jahn Ferenc dél-pesti kórház csepeli krónikus belgyógyászatára, lényegében egy elfekvőbe, utána pedig egy másikba, ahol majd fél évig maradhat. Hogy utána mi lesz vele, nyitott kérdés, hiszen pillanatnyilag semmi kilátás sincs idősotthoni-szociálisotthoni elhelyezésére, és 24 órás felügyelet biztosítására, mint ahogyan állapota megkívánná. Azért van ott, hogy legyen hol lennie – mondták az MSZF-nek.
Hüvelyes Lajos szerint nyugdíjából hónapok óta nem lát egy fillért sem. Segítőinek jóvoltából borotválják meg a kórházban, segítői mossák ki szennyesét, egészítik ki az ételét, beszélgetnek vele. Mindez enyhít a szenvedésén, de helyzetén mit sem változtat, hiszen ez nem megoldás – állapítja meg az MSZF.
Ha volna rá pénze, Hüvelyes Lajosnak viszonylag gyorsan lehetne helyet találni, de nincs.
A Magyar Szociális Fórum szerint a Hüvelyes-ügyben kifejeződik az a Magyarországon elhíresült társadalom-filozófia, amely szerint „akinek nincs semmije, az annyit is ér”.
