A méltán híres skót sci-fi író, Iain M. Banks Kultúra című sorozata, a rajongók legnagyobb bánatára elérkezett a végéhez. A kilencedik, és egyben utolsó kötet a Hidrogén szonáta címet viseli.
A szerző 2013-ban elhunyt, így az olvasók legnagyobb bánatára nem születhet már több általa jegyzett sci-fi. 2008-ban a The Times beválasztotta Bankset az 1945-től napjainkig tartó időszak 50 legjelentősebb írója közé; a szerkesztőség ezzel jelezte, hogy a szerző korunk egyik kiemelkedő irodalmi alakja volt.
A Hidrogén szonáta cselekménye szerint a Gzilt anyabolygón járunk, ahol a gziltek, habár nagy szerepet játszottak a Kultúra alapításában, az utolsó pillanatban úgy döntöttek, hogy mégsem csatlakoznak az alapítókhoz. Úgy határoztak, hogy sok millió faj útját követve szublimálnak, és felfedezik a létezés egy új, gazdagabb dimenzióját. A gziltek múltjában azonban van egy olyan titok, amely megváltoztatja a nyugodt készülődést; a gzilt hadosztály főparancsnokságát felrobbantja valaki, és Vyr Cosson tartalékos tiszt is gyanúba keveredik. Mindenki a férfi nyomába ered, hogy fény derülhessen a múltban történtekre.
A Hidrogén szonáta, habár tökéletesen beillik a korábbi Kultúra-kötetek sorába, mégis több dologban eltér az eddigi regényektől. A zárókötetben többek között kevesebb hangsúly van a morális kérdéseken, ám a korábbi regényekhez hasonlóan az olvasó itt is aprólékos és érdekes világépítéssel, valamint izgalmas akciójelenetekkel találkozik. A regény cselekménye valamivel kiszámíthatóbb a sorozat néhány korábbi kötetéhez képest, ám ez nem csökkenti az olvasási élményt, hiszen csupán annyi történik, hogy a hangsúlyok eltolódnak más irányba a Hidrogén szonátában: valahol elvesz a szerző, máshol pedig ad helyette.
A Kultúra regényekben sokszor szembesülhetnek az olvasók azzal, hogy a jó szándékok ellenére, sokszor civilizációk pusztulnak el vagy világok hullanak szét. Nem kell sokat törnünk a fejünket, hogy a saját civilizációkban találjunk ehhez hasonló helyzetre példát. Banks regényei aktuálisak, korunk fontos problémáit boncolgatják, így mondanivalójuknak köszönhetően túllépnek az egyszerűbb sci-fik egysíkúságán.
Iain Banks utolsó regénye méltó búcsú a nagy sikerű sorozattól. Mindazok, akik a sorozat korábbi regényeit a szívükbe zárták, mindenképp vegyék kezükbe a zárókötetet is. Bizonyára sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon minek köszönhető a Kultúra-sorozat sikeressége; nos, ha bárki olvassa bármelyik kötetet, könnyen választ kaphat e kérdésre; Banks képes olvasóit egy másik univerzumba elröpíteni, kiszakítva őket a hétköznapok szürke világából; s mindezt egy rendkívül sajátságos, lebilincselő módon.
