A Mozaik Múzeumtúra Roadshow harmadik állomásán, Miskolcon fontos szerepet kapott a múltidézés, legfőképpen a Kárpát-medence és a magyar történelem egyes időszakaiba nyerhettek betekintést az érdeklődők. A szeptember 30-ai rendezvénysorozaton a régi idők megismerése mellett fontos szerephez jutott a kortárs művészet is: este Áfra János és Lázár Domokos estjének keretében fedezhették fel az érdeklődők az irodalom és a zene harmonikus együttesét.
A borsod megyei nagyvárosban négy kiállítóhelyen várták az érdeklődőket, ebből az egyik a Herman Ottó Múzeum Pannon-tenger Múzeuma volt. Az intézmény egy körülbelül hétmillió éves mocsáriciprus-erdő részlete köré épült, a múzeum falai a bükkábrányi leletegyüttes négy fatörzsét ölelik át. Szolyák Péter tárvezető elmondta, hogy a múzeum jelenlegi formájában 2013-tól működik, s számos leletnek ad otthont. Megtekinthető itt például egy több millió éves virágszirom, illetve egy mamutagyar-lelet is, amelyet a térségben tártak fel.
A Pannon-tenger Múzeumban a kicsikre is gondoltak a programok szervezésénél: a tárlatvezetések mellett a gyerekek elkészíthették a híres Lascaux-barlang falfestményét, méghozzá olyan festékanyagokkal, amelyekkel korabeli őseink is dolgozhattak. Vass Nóra, a Mozaik Múzeumtúra helyi szervezője, a Herman Ottó Múzeum Marketing és Kommunikációs Osztályának vezetője elmondta, hogy a gyerekek a pénteki délelőtt folyamán azokból a múzeumpedagógiai foglalkozásokból kaptak ízelítőt, amelyeket ebben a tanévben az ő számukra hoztak létre. Ide tartoznak a különféle bábos, a néprajzi kiállításhoz kapcsolódó, illetve irodalmi és a magyar animációhoz köthető programok is.
A Mozaik Múzeumtúra Roadshow keretében a Papszeri öreg épületben is számos programon vehettek részt az érdeklődők. Az itt látható Elit alakulat című kiállítás tárlatvezetésén kiderült, milyen temetkezési szokásai voltak a honfoglaló magyaroknak, a délelőtti múzeumpedagógiai foglalkozásokon pedig játékos formában ismerhették meg az adott történelmi kort.
A kiállítás, mely három temető régészeti leleteit mutatja be, egy honfoglalás kori jurta élethű másával ér véget. Bajusz Ágnes tárlatvezető és teremőr a nyolcadikos gyerekeket bevonva ismertette meg az akkori etikettet. Kijelölt közülük egy családfőt, majd feleséget, fiú és lány gyermekeket, rokonokat és szomszédokat választott mellé. Ki melyik oldalon ülhetett? Miért törökülésnek nevezzük a mindenki által jól ismert ülési formát, ha már az ősmagyarok is ekképp foglaltak helyet? Miért nem szabadott a küszöbre lépni? A helyezkedés során többek között ezekre a kérdésekre kaphattak választ a gyerekek, miközben – talán észre sem vették – játszva tanultak.
A miskolci állomáson sem maradhatott el a roadshow-n hagyománnyá vált PaintCocktail elnevezésű rendezvény, amely a Képtárban várta a vendégeket. Most Aba-Novák Vilmos Laura (Kék kalapos nő) című, 1930 körül készült festményét alkothatták újra a vállalkozó szelleműek. „Olyan emblematikus képet igyekeztünk választani, amelyről a látogatónak eszébe jut a múzeumunk” – mondta Vass Nóra.
Akik a festészet után egy kis zenei csemegére vágytak, estefelé a Szemere Bertalan életét és munkásságát feldolgozó állandó kiállításhoz kapcsolódó zenei Szemere-szalon programján vehettek részt. Kossuth Lajos azt üzente – szól az ismert nóta. No, de hogyan is jelent meg Kossuth Lajos a zenében? Ezt már kevesen tudják, ahogyan azt is: a 19. század ikonikus magyar államférfije számos zeneszerzőt megihletett. A zenei Szemere-szalonban erről tudhattak meg többet azok, akik beültek az egyórás zenei múltidézésre. Zongorajátékot hallhattak, felcsendültek dél-dunántúli népdalok, illetve Kossuth-indulók és -nóták. Hol emberi hang, hol klarinét vagy zongora mutatta meg a jelenlévőknek Kossuth „zenei odalát”.
A nap zárásaként Áfra János költő és Lázár Domokos zenész (Esti Kornél, Pegazusok Nem Léteznek) közös irodalmi-zenei produkcióját élvezhették a Miskolci Galériába betérők. Melankolikus hangulattal és fagyos csenddel vette kezdetét program – a lehető legjobb értelemben. A két fiatal művész betöltötte a hatalmas Kondor-termet: Áfra János saját verseit olvasta fel, Lázár Domokos pedig saját szerzeményei mellett feldolgozásokat – például egy Lovasi-dalt – adott elő. „Nem az a fontos, hogy valami pozitív vagy negatív, hanem az, hogy esztétikai értéke legyen. A szomorúságban is van szépség” – vallotta igen meggyőzően a fiatal zenész.
