Az idei évben a Miskolci Balett is meghívást kapott Európa legjelentősebb szakmai seregszemléjére, a Düsseldorfi Nemzetközi Táncvásárra. Az együttest Kozma Attila művészeti vezető és két táncos, Mohai Cintia és Dragos Dániel képviselte az augusztus 31. és szeptember 3. között megrendezett expón.
Interjúnkban Kozma Attila mesélt a Németországban tapasztaltakról.
A Miskolci Balett először vett részt a kétévente megrendezett nemzetközi seregszemlén. Azt gondolom, hogy egy fiatal együttes számára jó lehetőség ez a bemutatkozásra.
Kozma Attila: Fantasztikusan izgalmas, rendkívül színes kavalkád egy ilyen találkozó. A Tanzmesse tulajdonképpen egy nemzetközi táncos börze, ahol a világ minden tájáról összegyűlnek a szakma képviselői. Kínától Amerikáig, Franciaországtól egészen Dél-Afrikáig vannak együttesek, akik saját előadásaikat árulják, fesztiválokat szerveznek, kapcsolatokat építenek. A Nemzeti Táncszínház hirdeti meg itthon ezt a programot, minden országból limitált számú együttes mehet ki. Mivel a Miskolci Balett egy jól működő, izgalmas, fiatal együttes, így a Nemzeti Táncszínház felkért minket a részvételre. Ez hatalmas megtiszteltetés számunkra, hiszen először mutathattuk meg magunkat ilyen nagy nemzetközi porondon.
Négy napon keresztül voltatok kint a düsseldorfi vásáron, ez jó alkalom felmérni a nemzetközi mezőnyt. Milyen tapasztalatokat szereztetek?
K.A.: A program részeként a börze után, délutánonként különböző előadásokra ülhettünk be, nem csupán Düsseldorfban – láttunk egy előadást Salzbrünckeben, de lehetett menni akár Kölnbe is. Igyekeztünk úgy szervezni a programot, hogy minél több előadáson ott tudjunk lenni. Számunkra remek visszaigazolásnak tűnt, hogy a mai mezőnyben a Miskolci Balett is piacképes és ott tud lenni az európai palettán a látottak alapján. Voltak izgalmas és kevésbé érdekes előadások, de ha belegondolunk majd 50 különböző előadás, performance, szakmai bemutató szerepelt a programban, természetes, hogy nem mind nyerte el a tetszésünket. Azt gondolom, jobban oda kellene figyelni rá Magyarországon, hogyan menedzseljük az együtteseinket itthon, hiszen világszínvonalú előadásokat viszünk ki külföldre, de kevésbé jókat látunk más nemzetektől.
Hogyan látod, mi lehet az oka ennek?
K.A.: Mivel ez egy üzleti találkozó, és mindenki önmagát árulja, olyan előadásokkal érkeznek a társulatok, amelyek nem nagy létszámúak, kevés a díszlet-és a jelmezigényük. Ez persze nem jelenti azt, hogy így ne lehetne jó előadást csinálni, mert láttam például egy olyan hongkongi produkciót, ahol két fiú csodákat művelt csupán egy darab balettszőnyegen. De volt egy olyan bemutató is, ahol monumentális díszlet volt, de ez sem segített az előadáson: egy öt méter széles lap volt alulról felfüggesztve, ami minden irányba mozgott. Az ötlet rendkívül izgalmas volt, de az első öt perc után halálra untuk magunkat, nekem pedig eszembe jutott, hogy ha a saját táncosaimat rászabadíthatnám erre a díszletre, biztosan gyönyörű dolgokat csinálnának.
Megfigyelhető valamilyen hangsúlyos stílusirányzat, trend a nemzetközi táncelőadásokban?
K.A.: Nagyon sok előadásban találkoztunk a meztelenséggel, ami viszont legtöbbször rendkívül öncélúnak tűnt. Nem gondolom, hogy ez prűdség lenne, hiszen én is használtam már az előadásaimban ezt a fajta kifejezésmódot akkor, amikor ennek jelentése volt. Most viszont azt láttam, hogy ennek oka itt inkább a frivolság, így valóban öncélúnak hat. Egy másik izgalmas tapasztalat, hogy az előadásokban próbálnak hangsúlyt helyezni a verbalitásra is. Ez azonban nem a darabhoz szervesen kapcsolódó prózai szöveg, hanem a legtöbb esetben csupán óbégatás, nyögdécselés, artikulálatlan üvöltözés, aminek okát vagy célját nem igazán tudtuk értelmezni. Ami irányvonalként látszik, hogy a színház felé mozdulnak el a táncos előadások is. A táncszínházi törekvés a Miskolci Balett előadásaiban már évek óta felfedezhető. Egy olyan nyelven igyekszünk szólni a nézőhöz, ami könnyen érthető. Nem céltalanul, vagy extrémen elvont módon használjuk a testet, hanem színházat csinálunk a táncból is.
A düsseldorfi expo célja a kapcsolatok kiépítése. Ebben a tekintetben mennyire volt eredményes a kint töltött idő?
K.A.: Azok az együttesek, amelyek már évek óta résztvevői a börzének, elárulták, legalább két-három alkalommal ki kell jönni ide ahhoz, hogy valóban ki lehessen alakítani szoros kapcsolatokat. Ugyanúgy köttetnek itt az üzletek, mint bárhol máshol: egy kávé vagy vacsora mellett, de egy-egy megnézett előadás után is érdemes ott maradni beszélgetni. Mi igyekeztünk ott lenni végig a dolgok sűrűjében, de kell még pár év, hogy a Miskolci Balettre felhívjuk a figyelmet a nemzetközi porondon. Tavaszra tervezünk egy Horizont Kortárstánc Fesztivált Miskolcon, így célzottan kerestünk az együtteseket Düsseldorfban, hogy kik azok, akiket szívesen hívnánk erre a találkozóra. A említett hongkongi előadásról már tárgyaltunk a koreográfussal. Soha nem jártak még Magyarországon, de régóta tervezték, így nagy öröm lenne, ha a Miskolci Balett közreműködésével láthatná őket először a hazai közönség. Szeretnék meghívni egy jelentős Európai együttest is, de mivel ez még csupán terv, nem szeretnék többet elárulni erről.
Mennyire nyíltak meg az utak a Miskolci Balett előtt? Kapott-e meghívást az együttes?
K.A.: Szerencsére, külföldön az egyik legpiacképesebb kulturális termék a táncelőadás, hiszen nem ütközik nyelvi akadályokba. Eddig is kapott már nemzetközi fesztiválokra felhívást a Miskolci Balett. Tavaly például Európa harmadik legrangosabb szakmai seregszemléjére, Szarajevóba hívtak minket, de sajnos túl hirtelen érkezett a felhívás, így anyagi fedezet hiányában nem tudtuk elvállalni a fellépést. Most már úgy tudtunk tárgyalni, például egy csehországi fesztiválról, vagy egy többhetes prágai tréningről, hogy van keretünk egy ilyen lehetőségre is. Most készülő bemutatónk, az Anna Karenina is felkeltette az érdeklődést, sok helyen izgalmasnak találták a terveinket, és visszavárnak minket a következő expóra is.
Köszönöm a tartalmas beszámolót, és további sikereket kívánok.
Papp Andrea
