Örömteli hír, hogy 2011 óta a hátrányos helyzetű gyermekek száma felére csökkent, de, ha jobban megvizsgáljuk, hogy mi okozza a statisztikai adatok javulását, akkor már nem annyira vidám a helyzet.
Ne felejtsük el, hogy a vizsgált időszakban indult be az új közfoglalkoztatási rendszer. Erről azóta bebizonyosodott, hogy fából vaskarika, vagyis egy foglalkoztatási intézkedésnek álcázott szociálpolitikai intézkedés. elég, ha az érintettek körét, és az elvégzett, és elvárt munkát vesszük figyelembe. Ebben az esetben is jól látható, hogy szinte csak a mutatók javítására alkalmas, ugyanis a hátrányos helyzet egyik feltétele a szülők alacsony foglalkoztatottsága.
Arról se feledkezzünk meg, hogy pont a 2011 óta tartó időszakban változott a hátrányos helyzetű gyermek besorolásának feltételrendszere. Sajnos azt tapasztaltuk, hogy mind a halmozottan hátrányos helyzetű és a hátrányos helyzetű gyermek is kizárólag a szegregált lakókörnyezetben élő cigány származású gyermekekre vonatkozik.
A tényleges javuláshoz hatékony integrációs programokra lenne szükség. Az ORÖ, és Farkas Flórián csatornáin elfolyó pénzt inkább a beilleszkedésre kellene fordítani. Számos kipróbált, és jó módszert említhetnék, de én kiragadott példaként a bentlakásos iskolák rendszerét említeném. Ez egy hatékony módszer lehetne arra, hogy a felnövekvő új generáció esélyt kapjon arra, hogy kiszakadjon ebből a létsorsból, és lehetősége legyen a társadalmi reintegrációra.
Vágó Sebestyén
országgyűlési képviselő, Jobbik
a Népjóléti Bizottság alelnöke
