A Jahn Ferenc dél-pesti kórház csepeli krónikus osztályának elfekvőjében találták meg vasárnap a terézvárosi otthonából kilakoltatott Hüvelyes Lajost, akinek tíz napja nyoma veszett, amikor kilakoltatói ismeretlen helyre szállították, megtagadták a felvilágosítást hollétéről, és megakadályozták őt, hogy telefonon lépjen kapcsolatba segítőivel. Hüvelyes Lajos éhségsztrájkot folytat kórházi ágyán – tudósított róla Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum alapító-szervezője, aki vasárnap meglátogatta a 73 éves rokkant embert.
A fizikailag legyengült, kifejezetten rossz bőrben lévő férfi napok óta nem fogad el ételt, kezeletlen kötőhártya-gyulladással tetézett szürkehályog miatt alig lát, ketreces ágyban fekszik elcsigázottan, de szellemi képességének teljes birtokában. Egyetlen kívánsága a cigaretta volt. Nem látja értelmét tovább élni, annyi borzalomban és megaláztatásban van része – dörmögte.
Elmondta, hogy augusztus 11-én, amikor nyoma veszett, a pomázi Gálfi Béla kórház I. sz. pszichiátriai osztályáról a VI. kerületi polgármesteri hivatal tatárszentgyörgyi ingatlanjára vitték. Előzőleg használhatatlanná tették mobiltelefonját, ezért nem lehetett többé elérni. Azt mondta, hogy ugyanaz a Dr. Szelényi Andrea szállíttatta Tatárszentgyörgyre rendőri kísérettel, aki a pomázi zárt osztályra internáltatta július 15-i kényszer kilakoltatásakor. (Mint ismeretes, a szakmai bizottság indokolatlannak találta Hüvelyes pszichiátrián tartását, mert sem kezelésre, sem gyógyszerezésre nem szorul.) Hüvelyest rendőri kísérettel szállították Tatárszentgyörgyre, a Vörösmarty utca 11. sz. alatt házba, mert – mint mondta – Dr. Szelényi Andrea szerint „ön és közveszélyes”. „Leraktak, bemutatták, ki fogja gondomat viselni, majd otthagytak. A megbízott gondozótól még csak annyi segítséget sem kaptam, hogy végigkalauzoljon a házban, hogy kitapinthassam, mi hol van. A szomszédoktól kaptam enni. Pár napra rá elestem és többé nem tudtam többé feltápászkodni, hiába kiáltottam segítségért, egy napon át nem jött senki. Aztán rám találtak, mentőt hívtak, ide-oda szállítgattak. Úgy éreztem magam, int a bolygó hollandi, majd itt kötöttem ki, Csepelen” – folytatta.
Arra a kérdésre, hogy részesült-e olyan szociális gondoskodásban, amilyent a VI. kerületi vezetés megígért neki, egyértelmű nemmel felelt, és azt mondta, borzasztó amit vele művelnek, nem bírja tovább, meg akar halni. Nyugdíját nem adták oda neki, kutyáját nem engedték vissza hozzá, gúnyolódtak állapotán és azon, hogy miközben ő „ilyen csóró”, kutyáját állatgondozóban tartják. Még arra sem voltak hajlandók, hogy visszakapcsolják mobilját, és biztosítsák kapcsolattartási lehetőségét önkéntes segítőivel és az MSZF-el – mondta.
Hüvelyes Lajost tíz napon át kereste a Magyar Szociális Fórum és az idős rokkant ember fiatal segítőtársai, mert sem a VI. kerületi, sem a tatárszentgyörgyi önkormányzat nem volt hajlandó elárulni tartózkodási helyét. Titkolózásba burkolózott a rendőrség is, melytől az MSZF és a fiatalok segítséget kértek az eltűnt ember felkutatásáért, az MSZF pedig még fényképekkel is segíteni próbált a dabasi rendőrségnek, de még csak választ sem kapott megkeresésére. Ekkor Hüvelyes Lajos fiatal segítőtársai Tatárszentgyörgyre utaztak, hogy felkutassák a házat a rendelkezésre álló fénykép alapján. Megtalálták az épületet, de az üresen állt. A szomszédoktól tudták meg, mi történt. Ekkor a mentőkhöz fordultak, hogy megtudják, hová vitték. Így bukkantak az eltűnt nyomára.
A terézvárosi kilakoltatott állapota aggodalomra ad okot – írta tudósításában a Magyar Szociális Fórum szervezője.
