Emily St John Mandel díjnyertes regényében, a Tizenegyes állomásban egy posztapokaliptikus világba kalauzolja el olvasóit, ám nem a sci-fi hagyományos értelmében.
Mandel az emberi kapcsolatokra, az élet értelmére, a művészetekre és kultúrára fókuszál – a pusztulás utáni életben maradásra, az értékkeresésre és értékteremtésre, ahelyett, hogy magát a pusztulást részletezné. Regénye nagyon emberi, és nem csupán a sci-fi, hanem a szépirodalom rajongóit is megörvendeztetheti.
A történet a híres színész, Arthur Leander halálával kezdődik, aki a színpadon veszti életét, miközben karrierje alkonyán Lear királyt játssza. Ám az ismert színész halála helyett a világ más miatt őrzi meg emlékében e napot: kitör egy világméretű influenzajárvány, mely az emberiség jelentős részének halálához vezet. Mandel ezután ugrik húsz évet a történetben, így az olvasók megismerhetik a két évtizeddel ezelőtt Lear lányát játszó, akkor még csak nyolc éves Kirstent, aki most már vándorszínészként járja Észak-Amerikát társulatával, Shakespeare darabokat játszva a kultúra megőrzéseként, a kevés életben maradt embernek. (Csak zárójelben, de tényleg érdekes dilemma, hogyan lehet fennmaradni és megőrizni azokat az értékeket, amelyek emberivé tesznek bennünket.)
A Tizenegyes állomás ahelyett, hogy egy pesszimista világvége történet lenne, és a pusztulásra helyezné a hangsúlyt, az értékek megőrzésére fókuszál; arra, hogy hogyan lehet egy civilizációt újra felépíteni a semmiből és reményt táplálni egy összeomlott világban. Mandel leírásai révén az olvasók betekintést nyerhetnek a szereplők lelkivilágába, így megismerhetik vágyaikat, céljaikat és reményeiket. A szereplőábrázolás kifogástalan, hiszen az író néhány tollvonással képes tökéletes és hiteles leírást adni a szereplőkről, anélkül, hogy mesterkélt vagy erőltetett lenne az.
Valószínűleg sokunkban megfordult a gondolat, hogy mi történne, ha eljönne a világvége, akár egy nukleáris katasztrófa, akár egy háború, világméretű járvány vagy meteor becsapódása következtében. E könyv éppen ezért érintheti meg olyan mélyen az olvasóját, hiszen nem egy zombiapokalipszisről, hanem egy hihető világvégéről és emberi sorsokról, veszteségről, érzésekről ír, a szereplőivel könnyen együtt érezhet az olvasó.
A Tizenegyes állomás nem egy könnyed, szórakoztató regény, helyette egy érzelmeket és gondolatokat ébresztő, minőségi irodalmi alkotás, melyet könnyen közel érezhet magához az olvasó. Legyen valaki akár sci-fi-, akár irodalomrajongó, ez a könyv garantáltan magas színvonalú kikapcsolódást jelent napjaink ponyvaregényei között, így mindenképpen érdemes leemelni a könyvespolcról.
