A 350 éves evangélikus jogi oktatás örökségének továbbviteléről írt alá új megállapodást a Magyarországi Evangélikus Egyház a Miskolci Egyetemmel

Számos előzmény után 2016. június 30-án Budapesten új megállapodást írt alá a Magyarországi Evangélikus Egyház a Miskolci Egyetemmel. A Magyarországi Evangélikus Egyház részéről Gáncs Péter elnök-püspök, Prőhle Gergely országos felügyelő és Prof. Dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora látta el kézjegyével a megállapodást, a Miskolci Egyetem részéről pedig Prof. Dr. Torma András rektor és Prof. Dr. Farkas Ákos, az egyetem jogi karának dékánja írta alá a dokumentumot. A felek ünnepi tanúként kérték fel a 97. életévét töltő Dr. Boleratzky Lórándot, aki a kommunista diktatúra által 1949-ben megszüntetett miskolci evangélikus jogakadémiának volt tanára.
Az evangélikus jogi oktatás 1667-ben vette kezdetét a felvidéki Eperjesi Collégiumban. A kollégium 1665-ös alapító okirata három nemes célt jelölt ki az intézmény számára; nevezetesen, hogy legyen ez az intézmény „a Mindenható Isten tiszteletének temploma, az igaz tudományok universitasa és a hazaszeretett bevehetetlen vára örök időkön át”. A Collégium története, diákjainak (a Collégium diákja volt Thököly Imre, Kossuth Lajos) és tanárainak szerepvállalása a magyar történelem sorsfordító pillanataiban bizonyították, hogy az alapítók elérték céljukat. A jogi oktatás minősége szintén rendkívül magas színvonalú volt. Időközben a Collégiumból a jogi oktatás önálló intézménnyé szerveződött, mint eperjesi evangélikus jogakadémia.
A trianoni békediktátumot követően 1919-ben Miskolc város polgárainak hívására és támogatásával az eperjesi evangélikus jogakadémia Miskolcra költözött. Az átköltözés sikeres volt: a miskolci evangélikus jogakadémia megállta a helyét az új helyzetbe került csonka országban is, s így a jogakadémia Miskolcon is betöltötte az alapítók 1665-ben tételezett céljait. Mindezen elvárásoknak azonban csak a második világháborút követő kommunista hatalomátvételig tudott eleget tenni, amikor is 1949-ben – a katolikus és református jogakadémiák mellett – az evangélikus jogakadémiát is megszüntették. Ezt követően a diktatúra mindent elkövetett, hogy az egyházi jogi oktatásnak lehetőleg még az emlékét is elfeledtesse.
Nem oly soká azonban jogászhiány alakult ki a vidéki Magyarországon, és ennek leküzdése érdekében az akkori politikai vezetők egy új jogi kar felállítása mellett döntöttek. Abban, hogy erre éppen Miskolcon került sor, jelentős kezdeményező szerepe volt Dr. Novák Istvánnak, a miskolci evangélikus jogakadémia egykori tanárának is. Mindazonáltal amikor 1981-ben karrá szerveződik a Miskolcon újraindított jogi oktatás, a kommunista diktatúra árnyékában még szó sem lehetett arról, hogy az új miskolci jogi kar és az egykori eperjesi-miskolci evangélikus jogakadémia között bármiféle hivatalos kapcsolatot teremtsenek. Minderre 1991-ig kellet várni, amikor is – párhuzamosan a katolikus és református szellemű jogi oktatás újraélesztésével – megkezdődött az evangélikus szellemű jogi oktatás örökségének immáron formalizált keretek közötti felkutatása.
Ennek első lépéseként 1991-ben megállapodást kötött az Evangélikus Egyház és a Miskolci Egyetem jogi kara, mely megállapodás két lényegi elemet tartalmazott: egyrészt deklarálta azt, hogy a miskolci jogi kar az eperjesi-miskolci jogakadémia szellemi örökségének hordozója, másrészt pedig rendelkezett az egykori eperjesi jogakadémiai tanárok portréinak letétbe helyezéséről a miskolci jogi karon. Az aláírók között volt Dr. Fabiny Tibor, az Evangélikus Akadémia professzora, Dr. Novotni Zoltán professzor, mint a miskolci jogi kar dékánja, valamint a miskolci jogi kar római jogász professzoraként az a Dr. Zlinszky János is, aki később a katolikus jogi kar alapító dékánja is lett.
Az azóta eltelt időszak új gazdasági-társadalmi rendszere, az ennek során kialakult új kihívások azonban több okból is szükségessé tették a felek közötti viszony újratárgyalását, amire végül 2016-ban került sor. Az új megállapodás célja, hogy szorosabb együttműködést hozzon létre a Miskolci Egyetem (és különösen az ott működő Állam- és Jogtudományi Kar) valamint az Evangélikus Egyház között, annak érdekében, hogy a felek mindegyike eredményesebben tudja betölteni küldetését a magyar nemzet, az ország, és különösen az észak-magyarországi régió közössége javára; valamint, hogy az 1667 és 1949 közötti eperjesi-miskolci evangélikus szellemű jogászképzés és az ehhez kapcsolódó jogászdiák-hagyomány szellemi örökségének őrzése, gondozása, gyarapítása és méltó továbbörökítése a korábbinál magasabb szinten valósulhasson meg. Az együttműködés területei különösen: a) az oktatás, a kutatás és a gyakorlati képzés; b) a diákhagyományok továbbvitele; c) tárgyi emlékek felkutatása, gyűjtése és megőrzése – szükség esetén a magyar állammal együttműködésben; d) mindezek finanszírozásának biztosítása.