KÁRPÁTOK RÉGIÓ NEMZETKÖZI FESTÉSZETI TRIENNÁLÉ –
Én és a másik a harmadik évezredben
Az emberiség egész történelmében az én–másik kapcsolata nem csak egy mélyen beépült, de kijelenthetjük, hogy elkerülhetetlen reflexió témáját alkotta. Minden ideológiai konstrukciónak – a filozófiaitól kezdve a művészeti megjelenésig bezárólag – hacsak nem azzal kezdődött, legalább figyelembe kellett vennie ezt a kapcsolatot. Végső soron is a kultúra egy radikalizált párbeszéd a másikkal, a kapcsolatba lépés történelmi pillanatának szellemi, morális, sőt akár technikai potenciáljától függően- írja Aurel Chiriac a triennále kapcsán, majd folytatja: az én–másik kapcsolat nem csak a kapcsolat egyéni elemeire vonatkozik. Valójában ez a legszubjektívebb és legautentikusabb vonatkoztatás az önismeretszerzéssel és a személyre szabott és megismételhetetlen lét különbségei fogalmának a „kezdetével”. Ugyanakkor az én-másik elem magában foglalja a határtalan változatosság terét. Végsősorban a gondolat története egy hosszantartó vita, mely időnként radikálisan eltérő hozzáállást is figyelembe vesz. Valószínűleg az egység-egység, az egység-társadalom, az ember-emberiség, az ember-istenség kapcsolatok állnak a legközelebb a művészeti gondolkodáshoz.
Chiriac szerint a változások, melyeket mindannyian megtapasztalhatunk – megváltoztak az évezredek, a minket körülvevő társadalmak szüntelenül új formákat próbálnak kialakítani, a civilizációk összecsapásáról beszélünk, de a globalizációról is, hiányzik számunka az európai társadalom ökumenizmusának meghatározott változata, de fészkelődünk, ha a nemzeti öntudatról van szó. Egyrészről a civilizációk elkeverednek egymással, másrészről viszont brutálisan és fájdalmasan különválnak –mindez azt eredményezi, hogy a felajánlott téma csak egy vonatkoztatási pont.
Éppen ezért most, az évezred elején, az európai festőnek – valójában képzőművésznek – nem csak meg kell hajolnia e viszony előtt, hanem talán kötelessége is elmagyaráznia a fogalmat, teoretikus módon leírni, hogy ő saját maga helyet találhasson magának a világban, ahol él, továbbá a saját belső világegyetemében. Tegye fel magának a kérdést: ismerjük és megértjük a másikat? Természetesen egy újabb kérdés is felmerül: a másik megért és ismer engem? Az én–másik vonalán (még egyszer megismétlem) bármilyen kijelentések felmerülhetnek.
A Kárpátok Eurorégióban együtt éltek a Kelet és a Nyugat civilizációi, ami alapvető jelentőségű volt a kulturális-művészeti modell alakulásában, melynek keretein belül minden etnikai csoport hírt adott, és továbbra is hírt ad magáról a saját, illetve a közös értékek promóciójával. A Triennálé a párbeszéd – a megismerés szándéka hatja át, a festészet szférájában, a különböző kultúrákban kialakult humán értékek közötti kapcsolatban. Szóba jön még a kiállítási esemény szervezése és terjesztése keltette büszkeség, melyet kivételes jellege emel ki az ilyen típusú, főleg európai rendezvények közül. A festők, a Kárpátok Eurorégió képzőművészeinek szolidaritása, példát kell mutasson arra, mit jelent a légy jelen, inspirációt nyer az életerős és dinamikus kulturális-művészeti modellből – zárja gondolatait Aurel Chiriac.
