Ma befejeződött az ún. „röszkei zavargók pere”. Tömegzavargás résztvevőjeként elkövetett határzár tiltott megsértése miatt indított büntetőeljárásban most először született ítélet. Mind a tíz vádlottra szabadságvesztést és kiutasítást róttak ki. Hat vádlott 1 év 2 hónap letöltendő börtönt kapott, a hetedik három évet. A Helsinki Bizottság három szíriai ügyfele 1–1 év börtönbüntetést kapott felfüggesztve. Az ítélet nem jogerős.
2016. szeptember 16. óta tartottak fogva 10 embert, menekülőt, akinek büntetőügyében ma született ítélet a Szegedi Járásbíróságon. A Helsinki Bizottság három ügyfele közül egyedül az oltalmazottként elismert nőt nem utasították ki. Még a másik kettő 2, illetve 4 éves kiutasításra ítéltek, de ők – mint menedékkérők – szabadulnak. A 3 évre ítélt fiatalember továbbra is letartóztatásban marad. A többi hat esetében az idegenrendészeti hatóság dönt arról, hogy elrendelik-e az idegenrendészeti őrizetüket. A bíró mindenesetre nem tartotta szükségesnek.
Az ügyész fellebbezésért, az elítéltek és védőik felmentésért fellebbeztek, azért az ítélet nem jogerős.
Összefoglaljuk, ügyfeleink vonatkozásában miért tekintjük az egész eljárást súlyosan Alaptörvény-ellenesnek és minden ízében abszurdnak.
*
1) Egyetlen „zavargó” sem ült ma a vádlottak padján. Az ügyészség sem állította, hogy a megvádolt külföldiek dobáltak, a rendőrökre támadtak vagy hőbörögtek volna. Egyetlen bűnük, hogy tagjai voltak annak a tömegnek, amelyből korábban egyesek a rendőröket dobálták. Csakhogy a valódi tetteseket nem sikerült bíróság elé állítani.
2) A vádirat csak egyetlen vádlott esetében tárgyalta, hogy mit is csinált az ügyészség szerint. A többi kilenc esetében nem.
3) Három ügyfelünket tekintve olyan személyeket vádoltak meg, akik közül egyiket talicskában toltak a tetthelyre, mert a gerincébe fúródó bombaszilánkok miatt deréktól le van bénulva. A másik mankóval, bottal tud csak járni, őt a visszarohanó tömeg sodorta el és taposta meg. A harmadik pedig egy idős, krónikus cukorbeteg, nagyon rosszul látó asszony.
4) Olyan bűncselekmények, büntető-törvénykönyvi tényállások alapján jártak el velük szemben, amelyek – az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint is – ellentétesek a genfi menekültügyi egyezménnyel. A határzársértésre vonatkozó szabályok alkotmányosságát mégsem vizsgálta még az Alkotmánybíróság, ugyanis senki, aki tehetné, nem fordult a testülethez. Pedig ilyesfajta tényállások alapján háromezer embert ítéltek már el, többnyire statáriális eljárást idéző gyorsított bírósági tárgyalással.
5) Akkor tartóztatták le a mostani vádlottakat, amikor száz kilométerrel arrébbról, a horvát–magyar határról a magyar állam maga buszoztatta és vonatoztatta a menekülőket az osztrák határra. Két nappal korábban még Röszkénél is ezrek jutottak át, sőt az egyik kapun a zavargás napján, 2016. szeptember 16-án is többtucatnyi menekülőt engedtek át a rendőrök.
6) Korábban az olyan büntetőügyekben, amelyek során menedékkérők sértették meg a büntetőtörvényt, addig felfüggesztették a – leginkább okirat-hamisítás miatt indított – büntetőeljárást, amíg a párhuzamosan futó menekültügyi eljárásban el nem dőlt, hogy jogosultak-e a védelemre. A genfi egyezmény értelmében ugyanis a kérelmező azért nem büntethető, mert szabálytalanul lépett be abba az országba, amelyiktől védelmet remél. Ehhez képest most sem az ügyészség, sem a bíróság nem találta indokoltnak a büntethetőség kizárását vagy az eljárás felfüggesztését.
7) A vádlottak közül egyet már oltalmazottként ismerték el, kettőnél pedig bírósági ítélet mondja ki, számukra nem volt biztonságos Szerbia, így jogosultak a menekültügyi eljárásra. Ezek a menedékjogi döntések bizonyítják: ügyfeleink jó okkal léptek magyar területre, és a menekülésük során korábban érintett országokban nem számíthattak védelemre, azok számukra nem voltak biztonságosak.
8) Többüket, köztük a Helsinki Bizottság ügyfeleit az ítélethirdetésig „házi őrizetbe” helyezték, amelyre a kiskunhalasi idegenrendészeti fogdát jelölték ki. Ez a rácsokkal bekerített, rendőrök őrizte, szigorú rezsimű objektum nemhogy házi őrizetre, de hosszabb idejű fogva tartásra sem alkalmas. Ehhez képest lassan tíz hónapja tartották már itt őket. A többiek pedig előzetes letartóztatásban voltak fogva tartva még ennél is rosszabb körülmények között.
9) Miközben ügyfeleink „házi őrizetben” voltak, aközben újságíróknak és más személyeknek az idegenrendészeti fogda parancsnoka nem engedélyezte, hogy belépjenek az objektum területére. A házi őrizet szabályai szerint egyébként a terhelt bárkit fogadhat, akit ő akar. Itt is megsértették ügyfeleink jogait.
10) Az ügyészség – merőben önkényesen – nem bizonyítékként, hanem bűnjelként kezelte a helyszíni rendőrségi videofelvételeket. Így a vádlottak és védőik csak a tárgyalás idején ismerhették meg azokat, de a bíró utóbb a tárgyaláson sem engedélyezte azok lejátszását.
11) Ügyfeleink védőjének tavaly októberi beadványát az ügyészség a nyomozás során eltávolította az iratok közül, és a bírósági szakaszban kellett újra benyújtani. A beadvány az eljárás felfüggesztésére vonatkozott, tartalmazta korábban az ombudsmannak írott levelünket és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának a genfi egyezményt értelmező jogi álláspontját, amely a menekültek büntethetőségének kizárásáról szól. (Lásd 4. pont.)
12) Abszurd maga az ítélet is. Mert olyan embereket büntet szabadságvesztéssel, akik nem követtek el bűncselekményt és jóhiszeműen (vagy tévedésben) jártak el.
13) És abszurd módon eltúlzott a büntetés mértéke is. Mindannyian büntetlen előéletűek, többen közülük fiatalok vagy éppen idősek. Vannak, akiknek kiskorú gyerekeikről kell gondoskodniuk, és vannak krónikus betegek is. A kiutasításuk pedig azt is megakadályozza, hogy legálisan más európai országba adhassanak be menedékkérelmet.
*
A Magyar Helsinki Bizottság ügyfelei fellebbeztek, és az házi őrizet idegenrendészeti fogdán történő végrehajtása miatt mindenképpen a strasbourgi bírósághoz fordulnak.
