Ervin unokám nagyon szereti a miskolci Vadasparkot. Ha itt nyaral -őszöl – tavaszol, mindig meg kell látogatnunk, s számon tartja hány új kisállat született, mi változott.
Kedvencei a szurikáták, és a kecskesimogató. Most azt találtuk ki, hogy nem csupán a szemével, hanem a fényképezőgéppel is rögzíti, ami számára érdekes. Séta közben persze megállapításokat is tett.
Nézzük meg képeken, s halljuk, hogyan látja egy öt éves a miskolci állatkertet!
Megállapítások, szösszenetek, kérdések:
– Nagyon okos ember volt, aki a Vadasparkot ide tervezte az erdőbe, mert így az állatoknak nem kell légkondi.
– Miért nincs több állat akkor? Olcsó az állatok etetése, mert a fű ingyen nő, -állapítja meg, amikor elhaladunk olyan bekerített területek mellett, amelyet éppen pihentetnek.
– Ha nem haltak volna ki ezek az állatok, akkor most hány évesek lennének?
-A sült bosszantsuk föl, mert csak akkor borzolja föl a tüskéit.
– Miért a feneke nem hozzá tartozik? – kérdi, amikor azt kérem, hogy várja meg amíg megfordul a láma, s ne a popiját fotózza.
– Jaj nagymami, az nem biztos, hogy nekem is az-az érdekes ami neked!
– Ha már lefotóztam Őket, akkor tedd föl mindet, ne válogass!
– Csinálok egyet magamról is, hogy lássák ki fotózott.
Nézzük a képeket!
Szöveg / részben/:Orosz B. Erika
Fotó:Orosz Ervin
