96 évvel ezelőtt írták alá a trianoni békediktátumot, amelynek következtében mintegy 3,3 millió magyar rekedt a terepasztalon megvont új határokon kívülre idegen, ellenséges, nemzetállamokat építő országok uralma alá. A párizsi békecsinálók önös hatalmi megfontolásokból megbontották a Kárpát-medence évezredes gazdasági és politikai egységét és máig nehezen áttörhető gátakat emeltek például az árvízvédelmi vagy éppen a környezetvédelmi együttműködés elé, ami nem csak Magyarország számára bizonyult a későbbiekben rendkívül károsnak. A Kárpát-medence addig is megosztott, ám ma is vitathatatlanul egymásra utalt népeinek lelkében pedig elültették az egymástól való kölcsönös félelmet, az ún. „Trianon-szindrómát”, amely ma is akadályoz bármilyen őszinte együttműködést a térség nemzetei és államai között, kiszolgáltatottá téve őket a környező nagyhatalmak kényének-kedvének.
Néhány gyönyörű évtől eltekintve a magyarság az elmúlt lassan egy évszázad során folyamatosan gyengült, fogyott és pusztult szerte a Kárpát-medencében. Az egykori utódállamok pedig még ma sem hajlandóak a legalapvetőbb egyéni és kollektív emberi és szabadságjogokat biztosítani az akaratuk ellenére országhatárokon kívülre került őshonos magyar nemzeti közösségeknek, miközben gazdaságilag is igyekeznek megtörni őket, élhetetlenné téve az általuk lakott térségeket.
Erdélyben ma terrorizmusnak tekintik a területi autonómia melletti kiállást a román hatóságok és többek között súlyos bírságokat szabnak ki a székely zászlót használni akarókra, vagy épp a magyar himnuszt éneklőkre. De mint Morvai Krisztina európai parlamenti képviselőnk néhány napja bemutatott rövidfilmjében is látható, számos esetben a magyar nyelv használatát is megakadályozzák, szembemenve minden nemzetközi és európai emberi jogi normával. Gyulafehérvár ígérete tehát a mai napig is beváltatlan maradt. Kárpátalján egy értelmetlen háborúba ágyútölteléknek visznek el magyarokat, magyar állampolgárságuk és nemzeti érzelmeik miatt pedig titkosszolgálati módszerekkel fenyegetik őket, legutóbb épp a Jobbik kárpátaljai szervezőjét. Felvidéken ma is a szlovák jog részei a magyarság kollektív bűnösségén alapuló Beneš-dekrétumok, tiltják a magyar állampolgárság felvételét, miközben a magyar kisiskolák jelentős részét az ígéretek ellenére továbbra is a bezárás réme fenyegeti. Délvidéken a gazdasági kivándorlás miatt napról-napra vészesen fogyó magyar közösségeknek még a koszovói minta és a küszöbön álló szerb uniós csatlakozás ellenére sem lehet reménye a valódi és széles körű területi autonómiára, amely hosszú távú megmaradásának egyedüli reményét adná. Azonban a sokszor nemzetiségi szempontból példaként emlegetett Ausztriában, Horvátországban és Szlovéniában sem kielégítő a magyar közösségek helyzete, a jogok jelentős része csak papíron létezik. Szlovéniában például immár 5 éve nem sikerül elfogadni a jogi szempontból rendkívül fontos kisebbségi kerettörvényt.
Nekünk ezért június 4-e a Fidesszel ellentétben soha nem lesz éneklős-táncikálós-
barackfadalos örömünnep. Számunkra ez a nap mindig a gyász napja lesz, amelyen az emlékezés és emlékeztetés lesz a feladat. Ezt mutatják az általunk Kárpát-medence-szerte szervezett megemlékezések vagy a Jobbik Ifjúsági Tagozat „Többet tehetsz, mint gondolnád” kezdeményezése is.
Minden más napon azonban, 2018-tól pedig immár kormányra kerülve is azon fogunk dolgozni, hogy begyógyítsuk a Trianon által okozott és máig fájó sebeket. A Jobbik-kormány természetesen alapvető fontosságúnak fogja tekinteni a környező országokkal való együttműködést, de kül- és nemzetpolitikájában első helyre fog kerülni a külhoni magyarság érdekeinek képviselete. Így például a széles körű területi autonómia megvalósításához fogjuk kötni Szerbia és Ukrajna uniós csatlakozásának támogatását és minden rendelkezésünkre álló eszközzel támogatni fogjuk az elszakított magyar közösségek jogos igényeit szerte a Kárpát-medencében. Hiszünk benne, hogy csakis így lehet a XX. század, világokat romba döntő nemzeti katasztrófái után a XXI. század a magyarság, a nemzeti egység, felemelkedés és gyarapodás évszázada!
Szávay István országgyűlési képviselő, a Nemzetpolitikai Kabinet elnöke
