AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM ÖTVÖS FŐOSZTÁLYÁNAK GYŰJTEMÉNYÉBE TARTOZÓ ÚN. GUNDEL-TÁL (ltsz. 63.558) RESTAURÁLÁSA
Az Iparművészeti Múzeum Ötvösgyűjteményébe tartozó különleges ötvösmű, az ajándékozóról elnevezett, 1907-ből, a pesti Bachruch-ezüstárugyárból származó ún. Gundel-tál már méreténél és kialakításánál fogva is igazi kihívás egy restaurátor számára.
A 80 cm átmérőjű, 63 cm magas, eredeti állapotában 30 kg súlyú műtárgy az ötvösművészet legdrágább anyagait és szinte minden technikáját felvonultatja: aranyozott ezüstből készült, díszítéséhez száznál több drágakövet (smaragdot, almandint, stb.) és igazgyöngyöt használtak föl.
Az allegorikus figurákkal, puttókkal és filigrános díszű oszlopocskákkal díszített, ékköves-zománcos, ékszerszerű „boglárokkal” borított, kagylós tagolású tál ékítményei közül nem egy teljes egészében hiányzott.
A sérülések közül az egyik legnagyobb problémát a gazdag, ezerszínű zománcdíszítés hiányai jelentették.
A restaurálás hatalmas feladatát diplomamunkaként fölvállaló Szilágyi Veronikát elsősorban éppen ez az ötvösművek restaurálásának talán legproblematikusabb területe érdekelte, hogy egyéni megoldásokat találva kísérletezzen ki a jövőben más műtárgyaknál is alkalmazható zománcpótlási módszereket.
A drága anyagokat, külföldi beszerzéseket, műszeres vizsgálatokat igénylő restaurálás az Iparművészeti Múzeum Baráti Körének támogatásával valósulhatott meg.
