Idén is folytatódik az Operácska sorozat a Miskolci Nemzeti Színházban. Ebben az évadban Carl Maria von Weber kivételes zenei világú és drámaiságú operájából, A bűvös vadászból készült beavató előadás gyerekeknek.
A sorozat célja a sokak által nehezen érthetőnek tartott opera 
műfaját közelebb hozni a fiatal közönséghez. A színház művészei megmutatják, hogyan működik a zene, miből áll egy énekes munkája, és miért lehetnek érdekesek ezek a klasszikus történetek ma is. Cser Ádám zenei vezetővel készült interjúnk.
Az Operácska sorozatban a gyerekek előtt tárjátok fel az operák csodálatos világát. Hogyan?
Cser Ádám: A legfontosabb az, hogy egy-egy ilyen előadás alatt a gyerekek találkozzanak az operajátszás minden elemével: a színpaddal, a zenekarral, az énekesekkel és természetesen a történettel. Ezen túl pedig a színház minden technikai elemét is igyekszünk megmutatni nekik, mint a fény- és hangtechnika, a füstgép, a függöny, vagy akár a súgó. Igyekszünk nem csak az adott opera világába bevezetni őket, hanem az egész színház működéséből ízelítőt adni. Természetesen a darabot erősen meghúzva látják a gyerekek, de a történet fő szálát végigkövethetik.
Az előző években készült már operácska többek között a Bánk Bánból, a Nabucco-ból, a Don Giovanniból és a Figaro házasságából. Hogyan esett a választás idén A bűvös vadászra?
Cs.Á.: Nagyon nehéz gyerekeknek operát választani, hiszen ezeknek a műveknek a témái nem igazán „gyerektémák”. Ennek ellenére nagyon izgalmasak lehetnek számukra is. Igyekszünk egy mesei keretbe tenni ezeket a történetek, és így tudnak együtt menni a dramaturgiával. Bár A bűvös vadász története igen sötét, tele van középkori legendákkal, misztikus elemekkel, kísértetekkel, varázslókkal, mégis egy mese. Vannak jó és rossz szereplők, akiket a sors keze valamilyen jó vagy rossz vég felé terelget. És talán ez a történet nem is félelmetesebb, mint például a Hófehérke, amiben szintén szép számmal találunk ijesztő elemeket. Ezen a nagyon vékony mezsgyén mozgunk a sorozattal, ahol az operák és a mesék történetei találkoznak.
Nem csupán a történettel ismertetitek meg a gyerekeket ilyenkor, hanem zenei szakkifejezések, kulisszatitkok is terítékre kerülnek. Hogyan válhat a szakmai tudás érdekessé a kicsik számára?
Cs.Á.: Ez volt a legfontosabb célkitűzése az Operácskának. Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy tudatos zenehallgatóvá vagy operahallgatóvá váljanak, elengedhetetlen, hogy ezekkel az elemekkel találkozzanak. Ha pedig ez élményt jelent számukra, akkor beleivódik a tudatalattijukba. A bűvös vadászban például megmutatjuk nekik, hogy hogyan lehet egy hegedűn különböző hangulatokat megjeleníteni egy-egy dolog megváltoztatásával, de megismerkedhetnek a kürttel, mint hangszerrel is, és ennek történetével. Talán ha ezek a gyerekek legközelebb meghallják a kürt hangját, eszükbe jut, hogy ez az a hang, ami a vadászok hazatértét jelezte egykor. Mivel már három éve fut ez a sorozat, kapunk visszajelzéseket is arról, hogy a gyerekek szeretik, várják ezeket az előadásokat. Ráadásul a tanítók, tanárok is segítségünkre vannak sokszor, hiszen már az előadás előtt beszélgetnek arról a fiatalokkal, hogy mit is fognak látni a színházban.
Fontos, hogy legyen olyan felnőtt, akár a tanár, szülő, vagy nagyszülő, aki segítségére tud lenni a gyerekeknek a megértésben, vagy akár a figyelem felkeltésében. Ehhez viszont értő felnőtt közönségre van szükség. Lehet nevelni a felnőtteket is az operára?
Cs.Á.: Amikor kitaláltuk ezt a sorozatot, azt szerettem volna, hogy ne csupán gyerekeknek szóló beavató előadások legyenek, hanem felnőtteknek is. Minden Operácskát úgy állítunk össze, hogy számukra is élvezetes legyen. Olyan ez, mint a társasjáték, 6-99 éves korig ajánljuk. Gyakran halljuk vissza a felnőtt kísérőktől, hogy nem is tudták, hogy ennyi mindent rejtenek magukban az operák, hogy egy-egy hangszercsoport mennyi hangulatot, érzést tud kifejezni.
Gondolom, különleges alkalom egy ilyen gyermekelőadás a zenekar és az énekkar számára is. Ők hogyan élik meg az Operácskákat?
Cs.Á.: Az a tapasztalatom, hogy nagyon szeretik ezeket az alkalmakat. Egészen másfajta felkészülést és jelenlétet kíván tőlük egy ilyen program, és az előadások hangulata is egész más. Mindenki óhatatlanul követi a gyermekek reakcióját, ami valahogy minden arcra mosolyt csal.
Papp Andrea
Fotó: Éder Vera
