2012 őszén nyitotta meg kapuit Királdon a Művésztanya, melynek megálmodói és mai napig mozgatói az Ózd térségi fiatalok.
Céljuk egy olyan alkotóház, módszertani központ létrehozása volt, mely otthont nyújthat mindazoknak a fiataloknak és az idősebb generáció képviselőinek, akik a helyi kulturális örökség, a barkóság értékeinek felkutatására, a rég elfeledett mesterségek visszatanulására, művelésére fogékonyak. Fontosnak tartották, hogy a helyi hagyományokra építve olyan kézműves termékek kerüljenek ki az itt tevékenykedő közösség keze alól, amelyek a modern kor emberének igényeit is kielégíthetik, szerethető darabjai lehetnek egy-egy lakásnak, de portékáik között a mindennapi használatra alkalmas viseletek, öltözékek és kiegészítőik is megtalálhatóak.
Miért is fontos és kiemelkedő a fiatalok kezdeményezése? Az Ózd környéki települések alkotják a palócok keleti ágához tartózó barkó népcsoportot, akik a 19. században a rohamosan fejlődésnek indult nehézipar következtében korán kivetkőztek viseletükből és elfeledték különleges hagyományaikat. A 20. század végén a nehézipar világméretű válsága hazánkban elsőként az ózdi vasipart érte el, amelynek következtében az itt élők komoly gazdasági, társadalmi kihívásokkal kerültek szembe.
A helyi fiatalok is kénytelenek voltak szembesülni az egyre mélyülő problémákkal. Korosztályukból adódóan nem csak beszélni, de tenni is kívántak a térség jobb jövője érdekében. E jobbító és újító törekvés eredményeként született meg 2007-ben a Művésztanya létrehozásának gondolata, és egyúttal a nemes szándék a barkóság még meglévő kulturális értékeinek feltárására is, hiszen “gyökereinket kutatva tudjuk újra megtalálni a helyi identitásunkat, mert csak a múltunkat tiszteletben tartva, gyökereinkre támaszkodva lehet jövőt építeni.”
A fiatalok igen aktív kutatómunkába kezdtek. Sikerült kapcsolatot teremteniük azokkal az idős emberekkel, “kultúraőrzőkkel”, akik szívesen elevenítették fel fiatalságukat, az akkor élő szokásokat és büszkén mutatták meg féltve őrzött hozományukat, az általuk készített gyönyörű textilmunkákat. Gyűjtőmunkájuk híre eljutott a kis településeken élőkhöz is, egyre többen kezdtek foglalkozni a barkósággal és a még meglévő, nagyszülőktől örökölt régiségek értéke saját gondolkodásukban is felértékelődött, sőt több településen kiállításokat szerveztek ezekből a régi anyagokból.
A fiatalok első pillanattól kezdve nemcsak a múlt feltárásában, de a régen elfeledett mesterségek visszatanulásában, felelevenítésében is gondolkodtak. Igazi kihívásnak tartották, hogy a több generáció során kialakult tárgyi kultúra darabjai továbbéljenek számukra is elfogadható formában. Mindennek eredményeképpen több tehetséges fiatal csatlakozott a kezdeményezéshez, akik közül sokan ma is tagjai a Művésztanya közösségének.
Megfelelő szakmai tudás hiányában elsőként polgári mintákat sikerült megtalálni. Gyökeres változást eredményezett a barkó kézműves hagyományok feltérképezésében, újraélesztésében Beszprémy Katalinnnal, a Hagyományok Háza szakmai vezetőjével 2013-ban történt sorsszerű találkozás. Elindult egy közös gondolkodás, mely a helyi közösség lelkesedése, tenni akarása mellett végre párosult az ország legjobb mestereinek szakmai tudásával, támogatásával.
2014-ben “Mesterségtanulás” címen négy régi kézműves tevékenység visszatanulása indult el a Hagyományok Háza szakembereivel. Beszprémy Katalin és Illés Vanda a hímzést és viseletvarrást, Pintér Piroska a szövést, Ament Éva a bútorfestést oktatta. Az inasok kis közössége pedig a helyi tehetséges fiatalok mellett azokból az idősebb generációt képviselő asszonyokból alakult ki, akik már komoly gyakorlattal rendelkeztek a hímzés, varrás terén.
A Mesterek nem csak a képzést irányították, de járták a térséget a Művésztanya tagjaival, idős helyi asszonyoknál, helytörténeti kiállításokon gyűjtötték a mintákat, melyeket másnap már fel is dolgoztak a közös műhelymunka során. E kutatómunka eredményeként ma már bizton állíthatjuk, hogy a barkók a kendercsíkos szőtteseket szálszámolásos laposhímzéssel, illetve keresztszemes mintákkal szerették leggyakrabban díszíteni. Ez teszi egyedivé az itt készült kézimunkákat. A szövőink számára igazi kihívást jelentett, hogy a nagyanyáink rongyszőnyegeit új formában, új funkcióval újraalkotva keltsük életre. A bútorfestés alapját jelentő motívumkincs forrását pedig a ma már Ózdhoz tartozó szentsimoni templom adta, ahol hazánk egyik legszebb, az 1650-es évekből származó festett kazettás mennyezete található.
A Mesterek nem csak tanítottak, de az inasokkal szembeni elvárásaik az első pillanattól kezdve igen magasak voltak. Mindez nagymértékben hozzájárult, hogy már kezdetektől fogva minőségi portékák készültek a Művésztanya alkotóinak munkáiként: az egyszerű mobiltoktól kezdve a kézzel hímzett ruhákig, a fából készült ékszerektől a bútorokig, tékákig. A közösen megélt alkotó munka, a kis csodák, a Mesterek tudása és emberi hozzáállása a képzés során igazi csapattá formálta az inasok, a Művésztanya közösségét.
A programhoz sikerült megnyerni Molnár-Madarász Melindát – Meykét is, aki a barkó minták, régi fényképek alapján gyönyörű barkó ruhákat kezdett el tervezni. Az első barkó ruhát Sebestyén Márta viselte 2014-ben a “Felszállott a páva” egyik elődöntőjében. Ma már örömünkre, egyre gyakrabban találkozhatunk barkó viseleteivel ismert közéleti személyiségek szereplésén a TV képernyőn is.
2015 őszén újabb mesterségtanulásra került sor, Lukovszky Ilona vezetésével. Bőrműves tanfolyam indult a Művésztanyán, melynek köszönhetően újabb érdeklődőkkel gyarapodott közösségünk és tovább bővült a termékkínálat is.
A lehetőségek tárháza ma már szinte korlátlan. A Művésztanya közösségében a Mesterek folyamatos segítő munkája, szakmai támogatása mellett újabb és újabb ötletek születnek, valósulnak meg. Mindig újabb és újabb kihívás vár a kis alkotói körre, amit a résztvevők örömmel vállalnak, és tudásukat fejlesztve próbálnak megfelelni mindennek.
Mit is köszönhet a “Nyiss ajtót a barkóságra” programnak a Művésztanya közössége? Újra felfedezték elfeledett kulturális örökségüket, a barkóságot; a fiatalok bevonásával átörökíthetik a helyi kézműves hagyományaikat; egyedi portékáik készítésével lehetőséget biztosítanak a helyi tehetséges emberek foglalkoztatására.
A program legnagyobb értékének a létrejött közösséget tartják, hogy megismerhették Mestereiket, hogy közös céljukat folyamatosan szem előtt tartva együtt egyre komolyabb szakmai sikereket érhetnek el: 2015-ben a Bükki Nemzeti Park védjegyét nyerték el, A Magyar Kézművességért Alapítvány pályázatain díjakat kaptak, és több zsűrizett termékkel büszkélkedhetnek. Két éve jelen vannak a magyar népi kézművesek legnagyobb találkozóján a Mesterségek Ünnepén Budapesten. Igazi megtiszteltetésnek tartják, hogy portékáik láthatóak az “Élő Népművészet” kiállításon a Néprajzi Múzeumban.
Mindez nem sikerülhetett volna a Hagyományok Háza szakmai irányítása, az Élő Hagyomány Alapítvány valamint a „Nyiss ajtót a barkóságra” program fő támogatója, az Emberi Erőforrások Minisztériuma szakmai és pénzügyi támogatása nélkül.
