Csúcstalálkozót szerveztünk a turizmus és vendéglátás ágazat szereplőinek
Az Utazás Kiállítás kísérő eseménye volt a hagyományteremtőnek szánt Turisztikai Csúcstalálkozó a Hungexpo 25-ös konferencia pavilonjában. A KKVHÁZ.hu (az ágazati és a regionális párbeszédek specialistája) szervezésében és moderálása mellett, a szakma legjelentősebb szervezetei és remek szakemberek képviseltették magukat a találkozón. A kicsit óvatos kezdés után élénk, kifejezetten szakmai vitát folytatott a megjelent mintegy 60 fő.
Az óvatoskodás talán arra vezethető vissza, hogy a Kormány néhány napon belül dönt a turizmus irányító szervezetének átalakításáról.
Vita is kerekedett arról, hogy ez a Csúcstalálkozó a lehető legrosszabb időben van, vagy ellenkezőleg a legjobbkor.
Igaz volt az is, hogy egy kormánydöntés előtt érdemes inkább figyelni, milyen erővonalak mellett változik a szakma irányítása,
de az sem lehet kérdéses, hogy ha a változtatások a jobbítást célozzák – márpedig erről mindenki meg van győződve -, akkor a szakembereknek a döntés előtt kell segíteni és nem utána.
A Csúcstalálkozó négy témát vett napirendre:
A hazai turizmus versenyképessége, a szakember ellátottság, a finanszírozás és a szabályzás.
Érdekes volt a beszélgetés elején a szavazás is, jó, de melyik téma a legfontosabb?
A szakember ellátás orrhosszal nyert a versenyképesség előtt. Dramaturgiai okokból ezért a versenyképességgel kezdődött a beszélgetés.
Volt aki a versenyképességünket a velünk egy régióban lévő országok összehasonlításában értelmezte, volt olyan is, aki arra tett, hogy a világgal versengünk és olyan is akadt bőven, aki azt hangsúlyozta, hogy csak önmagunkkal versengünk, nem számít más, csak a saját lehetőségeinkhez képest történő előrelépések.
A konszenzus ott született meg, hogy a versenyképesség, bármely furcsa is, nem a turisztikai termékek között (Prága, vagy Budapest látképe stb.) húzódik, hanem annál bonyolultabb módon, az adott gazdaságok emberi tényezői, szabályzórendszere, minőségi paraméterei, marketing képessége és finanszírozási potenciáljainak együttese között.
Lényegében a Csúcstalálkozó résztvevői kimondatlanul is a fenti témákban kínáltak szakértői segítséget a turizmus mai és holnapi vezetőinek.
Nézzük egyenként:
A szakember kérdés mára a kivándorlás miatt kritikussá vált. Nem csak az a baj, hogy a versenyképesség alapja az emberi tényező kerül veszélybe, hanem az utánpótlás felé való tapasztalat átadás is megszakad, ami blokkolja a kitörés lehetőségét is.
A szakember megtartás, visszacsábítás, egyetlen esélye az ágazat jövedelmezőségének az emelése. Ma a szállodaipar, a vendéglátás, de az utazásszervezés is olyan alacsony nettó üzemi eredményt produkál, ami lehetetlenné teszi a bérfejlesztést. Kizárja a visszacsábítást. Az átlag munkavállaló 1000 Euro/fő/hó többlet pénzért választja a külhoni rabszolgaságot. Ők ott, – tisztelet a kivételnek – képzettségük alatt, rokonaiktól elszakítva keresik a kenyerüket. Ugyanakkor tudjuk, hogy ha a boldogulásukat mégis ott találják meg, – legyen az esetleg egy párkapcsolat is – egyre kisebb az esélye a visszatérésnek.
Van megoldás.
A turisztikai ágazat kéri a kormányzattól, segítsen be a jövedelmezőség emelésébe, elsősorban az ÁFA terhelésének a meggondolása révén, másodsorban a rendkívül sok „apró adó” áttekintésével. ( Csak egy példa: a szerzői jogdíj mértéke és az általánosan alacsony jövedelmezőség kettőse oda vezetett, hogy pld. Budapesten megszűntek a zenés helyek. Ezen átléphetnénk azzal, hogy vállalati szintű piaci kérdés, de itt pld. Budapestnek, mint terméknek a versenyképességét gyengült)
Megfogalmazásra került, hogy a turisztikai ágazat talán az egyetlen a nemzetgazdaságban, amelynek minden tárcával
szoros a kapcsolata. ( Itt csak esetleg Simicskó István szemöldöke emelkedhet meg kissé )
A rendszerváltáson is átívelő probléma, hogy kihez is tartozik a turizmus- vendéglátás, melyik tárca a leghitelesebb „gazdája” ennek az ágazatnak.
A kormányzat korábbi és mai struktúrája sem tudja ideálisan integrálni ezt a komplex ágazatot ( az éttermi vendéglátás és pld. a kiutazás szervezés talán messzebb esik egymástól mint a gyógyszer és az autó gyártás )
Az a javaslatunk, hogy az Európai Uniós un. small business act ( minden törvénynek a kicsik szemszögéből is való kötelező áttekintése) mintájára, Magyarországon vezessük be a turizmus business act intézményét is, figyelmet biztosítva arra, hogy a törvényalkotás előtt az ágazat szoros határidővel mondhassa el a véleményét, a törvény milyen hatással van rá. Ez azért hatékony, mert lehetetlen és (felesleges is) egy minisztériumon belül olyan apparátust fenntartani, ami a tovagyűrűző hatást képes modellezni.
Innen jött a csúcstalálkozó egyik fontos ajánlása is: ha a turizmus szektorokon átívelő ágazat és ma a GDP 10 %-át, később akár a 15 %-át hozza létre, akkor talán a leginkább integráló kormányzati ponton, a Miniszterelnökségen legyen a helye és egy, az államtitkári egyeztetéseken közvetlenül is résztvevő államtitkár képviselhesse az ágazatot.
