Gárdos Péter Balázs Béla-díjas filmrendező 1948-ban született; munkássága során számos filmmel ajándékozta meg a magyar filmipart és számtalan díjat és elismerést zsebelt be; karrierje során színdarabokat is rendezett, mi több 2010-ben megjelent első regénye Hajnali láz címmel, mely 2015-ben újra kiadásra került; e regényt fokozott érdeklődés övezte a 2015-ös londoni könyvvásár alkalmával a külföldi kiadók részéről.
Már számos kiadó vásárolta meg a jogokat és a közel jövőben harminc nyelven ismerheti meg e regényt az olvasóközönség. A könyvből film is készült 2015-ben, mely egy magyar-svéd-izraeli koprodukció részeként jött létre. A Hajnali láz egy megható történet az élni vágyásról, a szerelemről, a küzdelemről és nem utolsó sorban a reményről.
Gárdos szülei történetét dolgozza fel regényében, mely a szülők levelezéseinek köszönhetően maradt fenn. A történet szerint 1945-öt írunk és Svédországban járunk; itt ismerjük Miklóst, aki kétszeresen lett halálra ítélve; holokauszt túlélőként, csontsoványra fogyva került ki a koncentrációs táborból, ám újabb veszéllyel néz szembe: az orvosok tüdőbajt és tífuszt diagnosztizálnak nála, és maximum fél évet jósolnak neki. Miklós levelet ír hozzá hasonlóan 117 koncentrációs táborból szabadult lánynak feleséget keresve, remélve, hogy valaki válaszol. Az ifjú Lili visszaír Miklósnak, és rendkívül gyorsan egymásba szeretnek, majd három napon belül megházasodnak. Szerelmük eredménye, hogy évtizedekig boldog házasságban élnek.
A regényből az olvasók megismerhetik a történet alapjául szolgáló levélrészleteket is. Gárdos regénye egy megható szerelmi történet, mely könnyedén könnyet csalhat az olvasók szemébe. E történet mellőzi a giccset és rózsaszín cukormázat, helyettük egy olyan szerelemről ír, melyről az olvasó is képes lesz elhinni, hogy tényleg megtörtént. A regény mellékszereplői is érdekes karakterek, ám jellemük helyenként kissé kiforratlannak, kidolgozatlannak tűnik. Gárdos tájleírásainak köszönhetően könnyen megelevenedik Svédország az olvasók szemei előtt; a regény plasztikus ábrázolásokkal és realista leírásokkal van tele; a szerző nem szépít, sokszor megrázó, ám összességében egy gyönyörű történetet mesél el.
Gárdos csupán édesapja halála után a kilencvenes évek végén szerzett tudomást szülei levelezéséről; sokáig képtelen volt megírni történetüket. Ám amikor tíz évvel később végre mégis sikerült tollat ragadnia és befejeznie a történetet, számtalan kedvező kritikai visszajelzést kapott és egyre több kiadó kezdett el érdeklődni írása után, versengve a kiadási jogokért. Szinte biztos, hogy a Hajnali láz 2016-os év elején ez az egyik legfontosabb irodalmi alkotás.
A Hajnali láz egy olyan szerelem történetét meséli el, mely tele van küzdelmekkel, élni akarással, hittel és reménnyel. A regény hiteles, így kiválóan érzékelteti a szereplők félelmeit és a felmerült nehézségeket, ám megcsillogtatja a reményt is, hiszen van lehetőség a gyógyulásra és a boldogságra is. Így annak ellenére, hogy egy megrázó regény, egy megható történet is egyben, hiszen megmutatja, hogy a remény még a reményvesztettség földjén is megbújik. A Hajnali láz egy inspiráló történet, melyből könnyen erőt meríthetnek mások is.
