„Szereztem egy olyan könyvet, ami hangszerkészítésről szólt. Könyvtárból kölcsönöztem, és tanulmányoztam. Megismertem a fákat, hogy milyenből jó készíteni a nyakat, a testet, és hogyan kell csinálni, hogy jó legyen.
Nagyon nehéz volt, de szereztem mocsári kőrist – ebből volt a test, és szereztem habos jávort – abból volt a nyak. Csiszolóvászonnal, körfűrésszel, egy kalapáccsal és vésővel hónapokon át készítettem a gitárt, faragtam. Volt egy nagy gitár katalógusom, és abból választottam ki ezt, amit megcsináltam – még a márkáját is ráraktam ugyanúgy, ránéztem és nekem olyan volt, mint ha eredeti lett volna. Meggy bordóra pácoltam. (Dolgoztam közben a gyertyagyárban.)
A Megasztár után felhívott engem egy cég, és azt mondták: Szia Laci, mi képviseljük ezt a márkát – ők nem tudták, hogy én ezt faragtam ki, sehol nem mondtam -, gyere be, mert itt van egy gitár, vár rád. Bementem, és pont egy ugyanolyan meggy bordó gitár volt…”
A teljes beszélgetés itt megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=SCyla22JUfA
