John Brunner sci-fijének garantáltan ott a helye a műfaj rajongóinak polcán. Regénye több szempontból is zseniális: izgalmas a stílusa és érdekes témája. Az 1969-ben Hugo-díjat nyert Zanzibár egy lelombozó és elgondolkodtató disztopikus jövőképpel szembesíti az olvasót; leírja, hogy milyen lesz a jövő ötven év múlva.
Mivel a regény 1968-ban íródott, Brunner jövőképe éppen aktuális, így különösen érdekes lehet az olvasó számára; valószínűleg sokakat megdöbbent majd, hogy mennyi igazolódott be Brunner jóslatából…
A Zanzibár az 2010-es évekbe kalauzolja el olvasóit, ahol a túlnépesedett világban egyre nő a társadalmi feszültség. E nem túl ideális világban keresi a helyét Norman House és Donald Hogan, akik karakterei által megelevenednek a társadalmi osztályok jellemzői. Az emberi rossz tökéletes ábrázolásra kerül; a Brunner alkotta sötét világ sajnos nem áll távol a ma valóságától, így a Zanzibár bizonyára hosszú ideig megőrzi még aktualitását.
A Zanzibár egyik központi témája a túlnépesedés; ennek aktualitását nem kell megmagyarázni. Brunner kitér az állam által szabályozott családtervezésre, a rossz kormánydöntésekre. Egy olyan világot mutat be, amelynek egyes részein azok, akiknek kifogásolható a genetikai állománya, egyáltalán nem vállalhatnak gyermeket. A szerző részletezi emellett, hogy a túlnépesedés hogyan vezet olyan problémákhoz, mint az elkeseredettség, kilátástalanság, reményvesztettség, moralitás elveszítése, és hogyan fordul a társadalom a drogok, a szex és az erőszakos tettek felé.
A Zanzibár nem egy könnyed olvasmány. Az olvasó sokszor információval túlterheltnek érezheti magát olvasás közben, mi több a regény hangulata sem derítő. Ám ezek mit sem rontanak a regény színvonalán és tartalmán; csupán fel kell készülni arra, hogy Brunner elgondolkodtató könyvét nem árt ízlelgetni és időt szánni rá. Annak ellenére, hogy a regény több mint ötven éve íródott, a szerző stílusa még ma is megállja a helyét és egyáltalán nem cseng régiesen.
Brunner képes regényei egyes jeleneteit valósággal az olvasó memóriájába égetni, ezért nem meglepő, ha még hetekkel olvasás után is foglalkoztatja az olvasót a könyv cselekménye. Azok, akik kedved kaptak az olvasáshoz, készüljenek fel, hogy a Zanzibár egy nagy terjedelmű, sokszor töménynek ható olvasmány. Annak ellenére, hogy a regény egyes részeit meg kell emészteni (ami nem feltétlen baj), az olvasót könnyen elkápráztatja a kreatív regénykoncepció, a helyét ma is megálló jövőkép, a regény fejezeteinek egyedülálló szerkesztésmódja és a regény különleges világa.
