Miskolcon a nyomortelepek felszámolásának programja az egyik legfontosabb várospolitikai ügyünk. Nincs még egy olyan közös elhatározásunk, mint ez, amelyet 35 ezer miskolci az aláírásával is hitelesített.
Én, mint ennek a városnak a megválasztott polgármestere, nem tudok, és nem is akarok ezzel a közös akarattal szembe menni. Ezért sokadszorra és határozottan jelentem ki: várospolitikai programunk, a miskolci nyomortelepek felszámolása folytatódni fog.
Hangsúlyozom: ezt sem a bíróság, sem az EBH nem tiltotta meg.
Ugyanakkor, a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság döntését a számozott utcákkal kapcsolatban végrehajtjuk. Vagyis: kidolgozzuk az intézkedési tervet a nyomortelepek felszámolásának további folytatására és közzétesszük a honlapunkon az Egyenlő Bánásmód Hatóság határozatát.
Tehát erre és nem többre köteleztek minket. Amit mindezeken kívül a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda állít a bírósági döntésről, erős csúsztatás.
Amint a Bíróságtól megérkezik a határozat, a Kúriához fordulunk felülvizsgálati kérelemmel.
Újból szeretném egyértelműen kimondani azt, amit egyébként már oly sokszor megtettem: számunkra a nyomortelepek felszámolása nem nemzetiségi vagy etnikai kérdés – bármennyire is szeretnék ezt a bélyeget ránk sütni.
A miskolci nyomortelepek megszüntetése mindenekelőtt közegészségügyi, gyermekvédelmi és közbiztonsági ügy.
Hadd szóljak még néhány fontos alapelvről, amelyek általában határozzák meg városvezetői döntéseinket. És úgy vélem, a tiszta beszédnek, ilyen bírósági döntés után, egyébként is igencsak itt van az ideje.
Tehát továbbra sem fogunk lakást adni notórius nemfizetőknek. Továbbra sem fogunk lakást adni priuszos bűnözőknek és továbbra sem fogunk lakást adni azoknak, akik a közösségi együttélés normáit nem tudják betartani.
Látjuk, hová vezetett az a politika Európában, amelyik hagyta a gettósodást, egyben hagyta az együttélésre képtelen társadalmi csoportokat.
A magam részéről minden lehetséges törvényes eszközt eddig is kihasználtam a bűnözés visszaszorítására. Polgármesterként ezután is meg fogom akadályozni, hogy miskolci gyerekek középkori körülmények között nőjenek fel a belvárosban.
És még valami. Egyszerűen tudomásul kell venni mindenkinek, hogy a szegénység nem egyenlő az igénytelenséggel. Aki dolgozik, aki a környezetét rendben tartja, másokat nem zavarva, a törvényeket betartva él, aki megfelel a pályázati követelményeknek, mint eddig is, ezután is kaphat önkormányzati bérlakást.
Ugyanis Miskolcon, mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak.
