A nemzeti kisebbségek védelmének ügyét és a migrációs helyzet kezelését nem szabad összekeverni, de van egy közös szempont: mindkét esetben a szülőföldön kell biztosítani a fennmaradást, az identitás védelmét, a jobb esélyeket – mondta Mikola István biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkár pénteken Budapesten.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium Az EBESZ és az Európa Tanács kisebbségvédelmi elvei és normái – Helsinki 40-Strasbourg 20 címmel szervezett nemzetközi konferenciát, amelynek megnyitóján az államtitkár kiemelte: a demográfiai adatok azt mutatják, hogy az identitás és a sokszínűség forog kockán Európában, és a kisebbségek jelentőségét nem lehet elfelejteni.
Mikola István emlékeztetett: a nemzeti kisebbségeknek alapvető joguk, hogy a szülőföldjükön lakhassanak, ezért ott kell biztosítani lehetőségeket, védelmet számukra.
Kalmár Ferenc András, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztos beszédében felidézte: Magyarországnak nagy tapasztalata van a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban, hiszen a történelem úgy hozta, hogy az elmúlt száz évben több szomszédos országban él kisebbsége. A szomszédos országokkal kötött alapszerződések a helsinki záróokmány szellemében íródtak, ez a dokumentum összekapcsolja a biztonságpolitikát, a gazdasági és kulturális fejlődést az emberi jogok, a nemzeti kisebbségek jogainak védelmével – emlékeztetett.
A miniszteri biztos kifejtette: mindenki tisztában van azzal, hogy az etnikai feszültségek nagy stabilitási kockázatot jelentenek, továbbá azzal, hogy Európában „teljesen egyszínű” ország nincs, mégis csak akkor foglalkoznak e kérdésekkel, ha a feszültség „robbanás közeli állapotban van, vagy már robban”. Ekkor dolgoznak ki olyan nemzetközi dokumentumokat, amelyek közül aztán sokat csak illik betartani, mert kötelezővé nem lehet tenni – magyarázta. Hozzátette: pedig a megelőzés mindig jobb, mint a kezelés.
Kalmár Ferenc András szerint a kisebbségvédelemmel foglalkozó dokumentumok gyakran az egyéni jogokra koncentrálnak, a kollektív jogokról vita folyik, ezeket egyes többségi nemzetek nem szívesen ismerik el. Arra is kitért, hogy a kollektív bűnösség eltörlésére lépéseket kell tenni azokban az országokban, ahol ez még a jogrendszer része.
Dán Károly, az EBESZ és az ENSZ mellett működő bécsi állandó magyar képviselet nagykövete arról beszélt, hogy az elmúlt 25 évben a magyar kisebbségek kivételes teljesítményt nyújtottak, politikai pártokat, szervezeteket hoztak létre, és hatékonyan vettek részt több kormány munkájában.
Leena Liukkonen, a budapesti finn nagykövetség ideiglenes ügyvivője és követtanácsosa hangsúlyozta: a balkáni konfliktusok óta most van Európa a legnehezebb helyzetben, márpedig nehéz időkben a kisebbségek jogai különös figyelmet, védelmet igényelnek. Olyan társadalmak kialakítására kell törekedni, ahol a társadalom minden tagja jól, biztonságban érzi magát, és a párizsi támadások után „egyensúlyozni kell” a biztonság és a szólásszabadság, a gyülekezési szabadság védelme között – vélekedett. Hozzátette: a migrációval pedig „új kisebbségeket kapunk”, és a kormányoknak cselekedniük kell az ügyükben.
Kun Miklós, a Károli Gáspár Református Tudományegyetem kremlinológiai intézetének vezetője azt mondta: a helsinki záróokmány komoly jogi előrelépés volt, egy kedvező folyamat kezdetét jelentette, még ha a dokumentum nem is valósult meg teljesen úgy, ahogyan azt annak idején elképzelték. A záróokmány jelentőségét növeli, hogy nagyon feszült időszakban született, amikor Európa egyáltalán nem volt egységes.
A kisebbségek helyzetének nemzetközi rendezése szempontjából fordulópontot jelentett az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ, az EBESZ elődszervezete) 1975-ös helsinki záróokmánya, amellyel elfogadták a „nemzeti kisebbségek” elnevezést. A nemzeti kisebbségek jogait ez az okirat az emberi jogok és az alapvető szabadságok részeként kezelte, elismerte, hogy a „nemzeti kisebbségek vagy regionális kultúrák” hozzájárulhatnak az államok együttműködéséhez, és figyelembe vette e csoportok tagjainak jogos érdekeit.
Az Európa Tanács 1995-ös keretegyezménye a nemzeti kisebbségek védelméről az első olyan jogilag kötelező nemzetközi okmány, amely teljes egészében a nemzeti kisebbségek védelmével foglalkozik, és ezeknek a kisebbségeknek az általános védelmét szolgálja. Az egyezmény a nemzeti kisebbségek teljes és hatékony egyenlősége biztosítására törekszik azzal, hogy olyan feltételeket ír elő, amelyek lehetővé teszik kultúrájuk és identitásuk megőrzését.
