AZ EMIGRÁCIÓBAN ÉLŐ SZALAY LAJOS 1956-OS RAJZAI C. KIÁLLÍTÁS
A Művészetek Háza Kortárs Galériában Szalay Lajos kiállítást nyitottak ma.
A kiállítást Kákóczki András művészettörténész és Tallósné Novák Irén a Miskolci Kulturális Központ Nonprofit Kft. ügyvezetője nyitotta meg.
Közreműködött az Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium növendéke, Sántha Dorina – gitáron.
Szalay Lajos – a 20. századi magyar képzőművészet történetében meghatározó jelentőségű – életművének centrumában található a forradalomhoz kapcsolódó műveinek sorozata. Különösen egyedi élethelyzetben fogantak: emigrációjának tízedik-, Argentínában töltött élet-idejének a nyolcadik évében.
Szalay a magyar forradalomról a rádióadásokból és a sajtóból értesült. Az általa elképzelt, pontosabban az ő számára képekkel és szavakkal, fotókkal és írásokkal, hírekkel megidézett eseményeket sodró erejű, szuggesztív rajzsorozatban rögzítette.
„Megpróbáltam lerajzolni, amit hallottam. Nem illusztráltam, a rádió által provokált hangulatban rajzoltam. A rajzokon rajta van az akkori hangulat.” (Szalay Lajos szavai)
Szalay rajzsorozata lassan az 1956-os forradalom legismertebb és legtöbbet idézett képzőművészeti kifejezőjévé, rajzi megjelenítőjévé vált. Művei olyan szervesen, lélekkel telien összeforrtak a forradalom szellemével, hogy voltak olyanok, akik az átélt valós élményeik, pesti események konkrét szereplőit – esetenként önmagukat – vélték viszontlátni, azonosítani a figurákban.
Pedig a rajzokban nem a történelmi, vagy dokumentarista pontosság, hanem valamiféle belső hűség, a nagyfokú érzelmi azonosulás szívhangjai, együttérzés lüktető döbbenete válik érzékelhetővé. Szalays paradoxonnal: Ő akkor Argentínában, Buenos Airesben lakott, de Magyarországon élt – együtt a forradalommal.
A kiállítás október 30-ig tekinthető meg, minden nap 14.00 – 22.00
14.00 – 22.00 óráig.
