A WWF Élő Bolygó Jelentésének rendkívüli kiadása szerint 1970 és 2012 között 49 százalékkal csökkentek a tengeri élőlények populációi. Az élelmiszer-biztonsági szempontból fontos halpopulációk jelentősen csökkennek világszerte, néhány halfaj világállománya majdnem 75 százalékkal esett vissza. Ez minden ország számára problémát jelent, a legsúlyosabb mértékben azonban a fejlődő országokban élő embereket érinti. A jelentés szerint az óceánokat veszélyeztető tevékenységek többsége elkerülhető, és igenis van mód a változtatásra.
A WWF Élő Bolygó Jelentésének tengerek egészségéről szóló „Kék” rendkívüli kiadása szerint átlagosan a felére csökkent az elmúlt négy évtizedben a tengeri emlősök, madarak, hüllők és halak egyedszáma.
A friss világméretű felmérésből az is kiderül, hogy a csökkenő halpopulációk mellett a halfajok létezéséhez fontos, és az emberek számára is értékes korallzátonyok, mangrove erdők és hínárasok kiterjedése is egyre csökken.
Habár az óceánok túlhasználata jelenti az egyik legnagyobb fenyegetést a biodiverzitásra, a vizsgálat szerint az éghajlatváltozás sokkal nagyobb változást idéz elő az óceánokban, mint eddig bármi más az elmúlt több millió évben.
A kutatások szerint az éghajlatváltozás miatt 2050-re eltűnhetnek a korallzátonyok az egész Földről. A tengeri állatfajok több mint 25 százaléka él korallzátonyokban, ezek a zátonyok pedig körülbelül 850 millió ember számára bírnak valamilyen gazdasági, társadalmi vagy kulturális jelentőséggel. Így a korallzátonyok eltűnése hatalmas veszteség lenne, melynek drámai következményei lennének minden közösségre nézve.
„Ezt a jelentést sürgősen tettük közzé, hogy a lehető legaktuálisabb képet mutassuk az óceánok állapotáról” – nyilatkozta Marco Lambertini, a WWF nemzetközi igazgatója. „Egyetlen emberöltő alatt az emberi tevékenység súlyosan károsította az óceánokat azzal, hogy sokkal gyorsabban és nagyobb ütemben folyik a halászat annál, mint ahogy a halak szaporodni tudnának, miközben ívóhelyeiket is tönkreteszi. Jelentős változtatásokra van szükség ahhoz, hogy a jövő generációi is élettel teli óceánokkal találkozhassanak.”- folytatta az igazgató.
„A nagy léptékű, kizsákmányoló halászat könnyen megfoszthatja az embereket egy alapvető élelmiszerforrástól és bevételi forrástól. A túlhalászat, a tengeri élőhelyek elpusztítása és az éghajlatváltozás végzetes, az egész emberiséget érintő következményekkel jár, melyek legjobban azokat a szegény közösségeket sújtják, akiknek elsődleges megélhetési forrása a tenger. Az óceáni ökoszisztémák összeomlása komoly gazdasági visszaesést válthat ki, és ellehetetlenítheti a szegénység és éhezés elleni küzdelmünket is” – fejezte be Lambertini.
A WWF határozott álláspontja szerint az ENSZ fenntartható fejlődéssel kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósítása során a világ vezetőinek előtérbe kell helyezniük az óceánok és a tengerparti élőhelyek állapotmegőrzését, hogy visszafordítsák a negatív tendenciát. Ebben a helyzetben az óceánok egészségére nézve kiemelt jelentőséggel bírnak azok a tárgyalások, amelyek egy új globális éghajlati megállapodáshoz vezetnek.
„A jó hír az, hogy létezik minderre megoldás, és tudjuk, mit kell tennünk. Az óceán megújuló erőforrás, mely képes ellátni a következő generációkat, ha hatékonyan kezeljük a fennálló problémákat” – mondta Lambertini. „Ha fenntartható kereteken belül élünk, az óceán szolgálni fog minket az élelmiszerellátás élelmiszer-biztonság, a megélhetés, a gazdaság és a természeti rendszerek terén is. Ilyen egyszerű. Meg kell ragadnunk a lehetőséget, hogy megóvjuk az óceánokat és helyreállítsuk a károkat, amíg még lehet” – húzta alá.
