Csehov egyik legismertebb és egyik legjobb színműve 1897-ben jelent meg Ványa bácsi – Jelenetek a falusi életből címmel. Először vidéki orosz városokban játszották a század elején, később pedig a Moszkvai Művész Színházban Nyemirovics-Dancsenko és Sztanyiszlavszkij rendezésében is előadták a darabot.
Magyarországon először 1920-ban, a Vígszínházban mutatták be a kor híres színészeinek szereplésével, többek között Varsányi Irénnel és Gombaszögi Fridával. A közkedvelt drámát a világ különböző színházaiban rendszeresen műsorra tűzik és októberben a Miskolci Nemzeti Színházban is bemutatásra kerül Szőcs Artur rendhagyó rendezésében, különleges szereposztással.
Szőcs Artur elárulta, még rendező szakon kellett színpadra állítania először a darab harmadik felvonását, a mostani előadás tulajdonképpen akkori koncepciójának folytatása, kibontása: a szereplőket fiatal színészek alakítják, a történet pedig a ’60-as, ’70-es években játszódik. – Minden jó színdarabról elmondható, hogy időtlen, mert mindig ugyanazokon nevetünk, ugyanazokon sírunk. Számomra fontos volt, hogy a mai világ Ványa bácsiját mutassam meg. Egy olyan Ványát, aki ma a húsz-harminc éves fiatalok közül kerül ki – tette hozzá. – Különleges számomra ez a darab, többek között azért, mert már az egyetemen megfogott, és azóta is velem élt minden pillanatban. Ez nem olyan darab, amit el tudok engedni, ha túl leszünk az előadásokon. Ez egy olyan mű, amit szeretnék még elővenni, talán húsz év múlva, és az akkori gondolkodásommal újra megrendezni, hiszen azt szokták mondani, hogy minél idősebb az ember, annál bölcsebb.
Nagyon sok rendező még a próbákon sem mer hozzányúlni az eredeti Csehov drámákhoz. – Mindannyiunk lelke egyfajta különös tisztelettel adózik ezeknek a műveknek. A csapattal mi azonban most bátrabbak voltunk – meséli a rendező. – Meggyőződésem, hogy az életben a legnagyobb segítségünk, mankónk a humor. Ezért alapvetően a humorforrásokból indultunk ki az előadásban, amit erőltetni sem kellett, hiszen Csehov fantasztikusan megírta a darabot. És abban bízunk, hogy bár a néző végig nevet az előadáson, a végén mégis mindenki elgondolkodik majd, hiszen tragikus sorsokat ismerhetünk meg és mindez akár velünk is megtörténhet.
Czakó Juliannának régi vágya volt eljátszani Jelena Andrejevna szerepét. – Ez a kedvenc Csehov-darabom, ezért nagyon szerettem volna ezt a szerepet, csak azt gondoltam, később talál majd meg. De mivel Jelena huszonhét éves, éppen korban vagyok – mondta a színésznő. Az előadás egyik különlegessége, hogy a negyven, ötven, hatvan éves szereplőket fiatal színészek alakítják. – Azt gondolom, hogy ha szétnézünk az utcán, rengeteg harminc éves Ványa bácsit látunk, hiszen ma már ennyi idősen is szembesülnek az emberek azokkal a problémakörökkel, amelyekkel csak évtizedek múlva kéne. Sajnos a mi generációnkra nagyon jellemző ez a fajta fásultság, hogy akár huszonévesen teljesen kiéghet valaki, és semmi nincs, ami motiválja – tette hozzá.
– Ez egy különleges darab, hiszen a mókás helyzetekben súlyos gondolatok rejlenek. Nincsenek untató közhelyek, és azt hiszem, ha valaki megnézi ezt az előadást, sokáig nem tud majd visszatérni a való életbe. Talán nem túlzás azt mondani, hogy aki beül a Ványa bácsira, újra rájön, hogy miért szereti a színházat – hangsúlyozta Czakó Julianna.
Az előadást 18 éven felüli nézőinknek ajánljuk!
A.P. Csehov
Ványa bácsi
Színmű
Ványa bácsi, Asztrov, Szerebrjakov, Jelena Andrejevna, Szonja, Tyelegin – kik ezek az emberek? Kortársaink? Ismerősök, szomszédok, barátok? Ugyanazokkal a gondokkal küszködnek, mint mi. Az élet változhat, de az érzések nem.
Mindnyájan keressük és elveszítjük önmagunkat, ahogyan Ványa. Álmodozunk, jobbat remélünk, mint Asztrov. Másokból élünk, mint Szerebrjakov. Kapzsin szeretjük a tükörképünket mások szemében, mint Jelena. Szenvedünk a kölcsönös megértés hiányától, és türelmesen viseljük keresztünket, mint Szonja. Elképzeljük a múltat, a jövőt, amikor az emberek boldogabban éltek és boldogabban fognak élni. Mi változott azóta? Semmi.
Elpazarolt törekvések, finom humor, féktelen bánat és hiábavaló életek a világirodalom egyik legszebb drámájában.
Anton Pavlovics Csehov
VÁNYA BÁCSI
színmű két felvonásban
Fordította: Makai Imre és Slárku Anett
Szerebrjakov, Alekszandr Vlagyimirovics – nyugalmazott egyetemi tanár SIMON ZOLTÁN
Jelena Andrejevna – a felesége, CZAKÓ JULIANNA
Szonya (Szofja Alekszandrovna) – Szerebrjakov leánya az első házasságából SZABÓ IRÉN
Vojnyickaja, Marija Vasziljevna – titkos tanácsos özvegye,
a professzor első feleségének anyja CSEH JUDIT m.v.
Vojnyickij, Ivan Petrovics – a fia MOLNÁR ÁRON m.v.
Asztrov, Mihail Lvovics – orvos RUSZNÁK ANDRÁS
Tyelegin, Ilja Iljics – elszegényedett földbirtokos BŐSZE GYÖRGY
Marina – öreg dajka MÁHR ÁGI Jászai-díjas
Cseléd
Látvány: BOROS LŐRINC
Dramaturg: SLÁRKU ANETT
Súgó: MÁRTON ANDRÁS
Ügyelő-Rendezőasszisztens: ÉRSEK JUDIT
Rendező:
SZŐCS ARTUR
Papp Andrea
