Kovács Mária tudatos program alapján festi meg Miskolc jellegzetes helyeit, épületeit, még azokat is, amiket már mi is csak képekről ismerhetünk. Akvarelljei megőrzik a város arcának egy fontos részletét: a látványt. És előhívják a nézőből a többit: a hangokat, illatokat, az élményeket.
A miskolci József Attila Könyvtárban rendezett kamarakiállításon feltűnnek a belváros jellegzetes épületei, de kilátogatunk a képek segítségével Lillafüredre, Tapolcára. Diósgyőrbe, sőt még a Tiszai pályaudvarra is. Akad olyan akvarell, ami már „vezetést” igényel, hiszen a mai miskolciak többsége nem ismerte, nem ismerhette például a régi Anna szállót és a bungalót. Ez a „városnézés” egy olyan tudatos munka része, ami messze nem ért még véget.
– Miskolctapolcán születtem, és nem igazán rajongtam Miskolcért – mondta az alkotó indíttatásáról, nem kis meglepetést okozva. – Aztán elkezdtem olvasni a város történetéről, megismertem, és nagyon megszerettem. Nem is tudom, van-e hasonlóan gazdag történelmű város, és milyen kevéssé tartjuk számon mi magunk is! Hiszen nem nagyon szoktuk emlegetni például, hogy Nagy Lajos király a diósgyőri vár falai között ratifikálta a velencei háborúit lezáró turini (torinói) békét… Emellett, hiába volt iparváros, igenis szép volt Miskolc! – folytatta aztán.
Kovács Mária gyerekkorától alkotott, első választott műfaja a gobelin volt, de a szeme miatt mást kellett keresni, amivel a „kéz és az agy foglalkozhat”. Így született meg a terv. A város megörökítéséhez illett volna az olaj, de arra nem tellett. Ezért döntött a papír és a vízfesték, a tempera mellett.
A kiállítás szeptember 18-ai, pénteki megnyitóján Tóth Arnold, a Herman Ottó Múzeum igazgatóhelyettese felhívta a figyelmet: közel száz évvel ezelőtt volt már hasonló kezdeményezés. Az 1920-as években, felismerve, hogy gyors változások előtt áll a város, Selyebi Kiss Lajos rajztanár Szeghalmy Bálinttal és dr. Tomán Kálmánnal tudatosan, értékmentő szándékkal örökítette meg Miskolc épületeit. Hitelesen, de saját nézőpontjából. A technika és a szándék Kovács Máriánál is hasonló.
– És van még egy hasonlóság: ő is „emlékekben utazik”, akárcsak a múzeum. Megőrzi a látványt a későbbi koroknak, és előhívja a nézők emlékeit. Érdemes tehát társsal jönni ide, hogy a sajátos városnézés közben legyen kivel megosztani azokat – mondta végezetül Tóth Arnold.
Kovács Mária Miskolci séták című kiállítása október 9-éig látogatható a József Attila Könyvtárban.
