Lírai megfogalmazású akvarelljei kivételes hangulatúak, kedvünk lenne sétára indulni az általa megfestett miskolci utcákon. A mostani kiállításon, a könyvek között pedig szinte felfénylenek, a költészet hangjával szólítják meg a nézelődőket Szaniszlóné Kövesdi Judit képei.
A fenti gondolatokat Törő Irén festőművész fogalmazta meg a miskolci Szabó Lőrinc Könyvtárban rendezett tárlat csütörtöki megnyitóján.
– Az akvarell az egyik legnehezebb technika, gyötrelmes út vezet ehhez a könnyedséghez, légiességhez. Szaniszlóné Kövesdi Judit képei azonban nemcsak a kiváló technikából születtek. Kell a megfelelő ecsetkezelés, kellenek a színek, de kell az a kivételes adottság is, hogy mindig meg tudja találni a szépséget, ami segít újraépítkezni gondjainkból, tehát ami nélkül nem lehet élni – tette hozzá.
Az út nemcsak technikai értelemben volt rögös. A Sajókazán született, majd szüleivel Miskolcra költözött, és több mint fél évszázada itt élő alkotó gyermek- és fiatalkorában kiváló mesterektől tanult rajzolni: Seres Jánostól, a Herman Gimnáziumban Csabai Kálmánnétól, rövid ideig az Izsó Miklós Körben – első önálló tárlatát Kazincbarcikán főiskolai társai szervezték meg. Azután elkezdett dolgozni választott műszaki pályáján, családot alapított, és már csak egyedül dolgozott. Soha nem hagyta abba a festést, könyvekből, albumokból, kiállításokból, tehát mesterek képei által gyarapította tudását. Igazán kibontakozni akkor tudott, amikor 2008-ban közösségre lelt.
– Tudtam a Papp László által vezetett Diósgyőri Vasas Képzőművészeti Körről, de csak egy véletlen vezetett el hozzájuk – és már az első alkalommal ott is maradtam. Azóta a Borsodi Alkotók Egyesületének tagja lettem, részt veszek a Goda Gertrúd által szervezett Miskolci Tavaszi Plein Airen, és igyekszem az alkotótáborokba is elmenni. Legutóbb Perén, illetve Füzérradványban voltunk. Azt ott készült képeimből is hoztam a kiállításra – mondta az alkotó.
A fentiekben is megnyilvánuló elkötelezettségről Törő Irén így beszélt: „Mellette nem lehet lustálkodni, annyit dolgozik a táborokban is. Mozgatja az akarat, a szeretet, a vágy. Tisztelem az erejét, kitartását, hogy soha nem adta fel a festést és választott technikáját. Hogy ma is nyitottan fogad mindent, ami segítheti fejlődését.”
Változatos a technikája, az akvarellek mellett hozott a tárlatra tusrajzokat is, hiszen a Seres tanár úrtól induló rajzos múltját és kiváló tudását kár lenne nem bemutatni. Változatos a témaválasztása is, mert nemcsak a táj fogja meg, képes rácsodálkozni minden apróságra. Így is, a mintegy 50 képnek legalább a harmada Miskolcot mutatja meg – a város utcái, terei, hangulatai a kimeríthetetlen kincsestárat, a „szíve csücskét” jelentik.
Szaniszlóné Kövesdi Judit munkáit számos csoportos kiállításon láthattuk, önálló tárlaton az utóbbi években Sajóbábonyban, Dédestapolcsányban és a Herman Ottó Gimnáziumban mutatkozott be. A Szabó Lőrinc Könyvtárban október 30-áig láthatók alkotásai.
