12. nap 2015.09.09. Horvátzsidány – Mosonmagyaróvár 132 Km
Kényeztetnek engem a többiek: Kálmántól kávét, Kláritól lekváros kenyereket kapok reggelire. Mostanában korábban fekszem, korábban kelek, és reggel írok, nem este, mert a kialvatlanság kiveszi az erőmet.
Nem a kilométerek határozzák meg a teljesítményünket, hanem egy „kilóméter-időjárás-domborzat-fizikai-és-szellemi-állapot” egyveleg. Mondok egy példát: fitten, jókedvűen, jó időben simán teljesíthető egy Balaton-kör (több, mint 200 km) viszont, ha valamelyik hiányzik ezek közül, még egy Velencei-tó kör (kb. 50 km) is sok lehet egy napra.
Eredetileg Peresznye volt az úticélunk, de Peresznyén nem volt szállás, ezért álltunk meg tegnap Horvátzsidányban, így Sopronba bejutni kb. 3 km-rel hosszabb út lett a számunkra. Megcsináljuk, mi az nekünk, de az előadásokra – amiket Kovács Zoli természetesen időben ad le 51 tanulónak – nem érhetünk oda. Néhány diákkal (és tanárral) azért találkozunk a Danubius Hotels Szakmunkásképző Iskolakollégium Juventus tanéttermében, ahol mind az ebéd, mind a kiszolgálás iskola értékű.
Kálmán gumit cserél Klári biciklijén, majd az eredeti útiterv szerint irány a Fertő tó. Az idő és a kedvünk is ragyogó, mindannyian egyetértünk abban, hogy ez a kis tavi túra a jutalmunk a kitartásunkért.
A Fertő tótól távolodva egyre viharosabb a szél, ami estére kiveszi minden erőnket. Nézzük mindennek a jó oldalát: eső nem esik! Ahogy nézem a szélgenerátorok erdeit, lassacskán beleszédülök. Mire begördülünk Mosonmagyaróvárra, már nincs sok kedvünk beszélgetni se… Zoli ismét kitesz magáért, és feljavítja a kedvünket egy jó vacsival.
