Akik jó ideje kapcsolatban vagy már házasságban élő párok, biztosan szembesültek már a köztük eleinte nagy lángon égő tűz alábbhagyásáról. A parazsat nem könnyű izzásban tartani, pláne fellobbantani; ha pedig végleg kialudt, akkor nincs mit tenni.
Nicholas Sparks regénye ezen alapszik: az Eltékozolt éveket a párkapcsolat bármelyik szakaszában érdemes forgatni, mert a saját javunkra fordíthatjuk a történet tanulságait – legyen bármennyire is elcsépelt téma, attól még mindig is aktuális volt és lesz is. A kiinduló szituáció sablonosabb nem is lehetne: Wilson Lewis, a munkamániás férj és apuka kevés időt tölt családjával; elhanyagolja feleségét és elmulasztja gyermekei felcseperedését. Az olajat a tűzre a férfi feledékenysége önti: elfelejti a 19. házassági évfordulót. Felesége könnyei és lelépése végleg rákényszeríti Wilsont, hogy szembenézzen a fájdalmas igazsággal: Jane kiszeretett belőle, s ez csakis a saját maga számlájára írható.
Megesküszik, hogy komoly változtatásokat tesz, és eléri valahogyan, hogy felesége szíve újra az övé legyen. Visszatekint az együtt töltött múltra, keresve, hogy mikor, hol és miben követett el hibákat. Megpróbál változni azáltal, hogy ledönti az önmaga által állított korlátokat, hogy levesse személyiségére felöltött fásultságot, szentimentalizmust és kellemetlenséget. Mindemellett még egy nagy akadályt le kell küzdenie: hogy képes legyen kifejezni érzelmeit – talán ez a legfontosabb felesége visszahódításában. Segítsége mindebben akad, ráadásul nem is akárkihez: apósa, Noah tanácsaira támaszkodik.
Mindeközben a családi élet természetesen folyik tovább, amelybe izgalmat a három gyerek közül a legidősebb lány Anna visz esküvőjének beharangozásával. Nem teketóriázik: a nagy napig csupán néhány hét van hátra – csekély vigasz, hogy nem akar nagy felhajtást. Az ara édesanyja már véleményen van, s rögtön akcióba is lendül, visszatérvén életkedve. A sors furcsa fintora, hogy az esküvői előkészületek hozzák közelebb egymáshoz Jane-t és Wilsont.
Látszik, hogy az Eltékozolt évek története nem a szokványos mederben folyik: a leggyakrabban két ember egymásra találásával találkozhatunk, míg ez esetben ennél jóval – közel harminc évvel – később kapcsolódunk be a Lewis házaspár életébe. A könyv szépítés nélkül bemutatja azt, amelyet a legtöbb pár előbb vagy utóbb, de mindenképpen átél. A legfőbb üzenet, hogy semmi sincs ingyen, illetve a jó dolgok áldozathozatalt követelnek, de megéri küzdeni értük. Sparks ezt mindennapi helyzeteken keresztül mutatja meg, amelyeket alaposabban megvizsgálva, és amelyek mögé nézve megérthetjük a garantáltnak vett dolgokat az életünkben.
Nem tűnik nagy durranásnak a regény, hiszen nincs benne semmi izgalom, veszély, fantasztikus és kalandos utazás, és még a világot sem fenyegeti a végső pusztulás. A főszereplő „csak” egy egyszerű férfi, aki olyan gondokba ütközik, amelyeket mi is megtapasztalhatunk. Mégis ez az ember a sarkára áll, és hősiesen leküzdi az elé sodródott akadályokat – ebben az értelemben pedig hős: a saját, felesége és gyerekei megmentője. Nicholas Sparks sztorija egyszerű, de pont ezért nagyszerű.
