6. nap 2015.09.04. Biharugra – Mezőhegyes 147,2 Km
Mennydörgésre ébredvén, nem az étvágy az első, ami hosszútáv-bringásoknál, indulás előtt megjön… Ezt a gondolatot nem folytathatom, mert nem tudom, mi az, ami először megjön hosszútáv-bringásoknál, ha reggel mennydörög, de ez a csapat nyeregbe pattant és elhúzott Délre. Én ettem volna, de a tekerés se rossz…
Nem jelenthetem ki biztosan, hogy az eső elöl menekülünk, vagy inkább az első előadásunk gyulai helyszínére sietünk, de tartós, 25-27 km/h sebességgel hajtani egy felszerelt biciklit, nem tartozik a kerékpározás meghatározó élményei közé. Növeli viszont a vital-kapacitást*, és keményíti a lábizmokat. Amíg az ember le nem teker 140 km-t, talán észre se veszi, hogy a tenyerében is vannak izmok, erek és idegek. Pedig vannak, mert nagyon is el lehet nyomni őket. Folytassam az ülőpárnákkal?
(*maximális belégzés után kilélegzett levegő mennyiségét nevezzük vitálkapacitásnak)
Mai előadásaink:
1. Gyula, Harruckern János Szakközépiskola 120 fő,
2. Gyula, Göndöcs Benedek Közepiskola 90 fő
Előadónk szerint mindkét helyen kifejezetten érdeklődő, és együttműködő volt a diákság. Egy jó előadó érzékeli ezt: ha figyelmet kap, és együttműködnek vele a hallgatók, akkor maga is élvezi az előadást és feldobottá válik, ha ellenben azt érzi, hogy elfárad, kedvét veszti, ebből biztosan tudhatja, hogy nem sikerült megnyernie a közönsége figyelmét. Ez eddig érdekes, de mire használható? Egy jó előadó azt is tudja, hogy ez nagyban rajta múlik.
A Göndöcsben ma az Egészséges Táplálkozás és a Sportos Élet Napja van, ezért nagy szeretettel fogadnak bennünket, és olyan finomságokkal kínálnak, mint hajdina és köles kása, dióval, mazsolával, fahéjjal, hozzá cékla-meggy lé – mindezt házilag állítják elő az iskolában a konyhások és a diákok, akik főzést és cukrászatot is tanulnak. Ezeket mi is megtanulnánk szívesen!
András és Zsolt önszorgalomból ellátogatnak a Bréda Kastélyba, és akkor érkeznek meg utánunk a mezőhegyesi, 47-es majorba, amikor már kész a csirkepaprikás nokedlivel, békési módon. Már mindenki nagyon éhes, de mielőtt leülnénk vacsorázni, Zoli integet, hogy mutatni szeretne valamit. Ami elénk tárul, azt nem csak látjuk, de meg is tapogathatjuk, megszagolhatjuk, és újra élhetjük benne a régi emlékeinket. Egy elvarázsolt világba lépünk be, egy ajtóval arrébb. Beszéljenek helyettem képek!
