A legtöbb turistakönyv tematikus: egy-egy ország vagy országrész legnépszerűbb látnivalóit gyűjtik össze, amelyek egyéb, az utazók kényelmét szolgáló extrákkal is kiegészülhetnek, mint például útvonalterv, szállások, éttermek, szórakozóhelyek listája. Ám mi legyen azokkal, akik vevőek lennének egy világkörüli útra? Daniel Smith rájuk is gondolt, de ennél jóval többet is kínál: sétákat korlátozott-behatárolt területeken, valamint el nem ismert helyek „vizslatását”. Nekik – az utazás szerelmeseinek, a kalandoroknak – íródott a 100 nagy titok.
A fotók és térképek sokaságával felpezsdített válogatás, noha nem okoz meglepetést, mégis érdekes és magával ragadó. A könyv mindent felvonultat a katonai bázisoktól a pénzváltókig, a szent helyektől a tudományos érdeklődésre számot tartó területekig. Ezek közül némelyek magától értetődőbbek, mint másikak – például az 51-es körzet –, míg voltak teljesen váratlanok is, mint a Skywalker Ranch vagy a gázai csempészcsatornák. A száz látnivaló között biztosan találni olyat, ahová senki tenné be a lábát szívesen (ilyen mondjuk a Kígyó-sziget), de ez nem jelenti azt, hogy ezek ne lennének elég érdekesek mélyebben megismerni (ha közelebbről nem is lehet). Akadnak azért kevésbé elérhetetlenek is – elég csak egy idegenvezetésre gondolni a Pentagonban.
Egyvalami azonnal szembe tűnik, miután végigfutjuk ezt a tartalomjegyzéket: tagadhatatlan az USA túlsúlya, amely a lista egyharmadát foglalja el. Ez alapján joggal merül fel, hogy a direkt válogatással főleg az amerikai közönséget szándékozták megcélozni, mivel elég nehéz elhinni, hogy a világ többi részén csak egy maroknyi megmutatni érdemes „titkos hely” létezik. Még egy kis elégedetlenségre adhat okot, hogy a mennyiség a minőség rovására ment: magyarán annyira sok szereplője van a 100 nagy titoknak, hogy nem jut rájuk elegendő betű, így kénytelen az ember más források után keresni; de azért a szerző igyekezett informatív lenni.
Kárpótlást jelenthet viszont az olvasmányos stílus: a komoly tényszerűség és komolytalanabb-könnyedebb hangnem aránya el lett találva, még akkor is, ha a „teleutazás” tárgya nem éppen a legizgalmasabbak-, vonzóbbak közül való. Továbbá szinte garantált, hogy mindenkinek tud olyat mutatni a könyv, amiről még nem hallott, vagy amit még nem látott.
Mindent egybevetve, a 100 nagy titok egy élvezetes utazásra invitálja az olvasót az otthona melegében vagy hűvösében, kényelmében és biztonságában. Lehet persze abból a szemszögből is nézni, és fanyalogni, hogy Daniel Smith burkoltan az utazni szeretők fantáziáját ingerli az elérhetetlen, vagy annak tűnő látnivalókkal. Ehelyett talán jobb választás a pohár teli felével foglalkozni, és a mű által kiruccanásokat tenni bolygónk e könyvben bemutatott részeire, legyenek akár titkosak vagy sem. Semmi vesztenivaló nincs ebben, s a végén még meg is valósulhat valamelyik utazás.
