Az apokalipszis is azon témák közé tartozik, amelyek titkoltan és nyíltan birizgálják az ember színes fantáziáját. A lehetőségek tárháza meglehetősen széles, amit a számtalan erről szóló film és regény bizonyít. Richard Preston elméjét is megmozgatta a világméretű pusztulás gondolata, aminek az Ebola esett áldozatul.
Figyelemfelhívásul: a Halálzóna egészségkárosító hatással bírhat hipochonderek számára, akiknél a sikítva menekülés, de súlyosabb esetben eszméletvesztés is jelentkezhet. De ha ennek ellenére mégsem rettennek a könyv elfogyasztásától, azért előzetesen mindenképpen kérjenek pszichológiai szakvéleményt.
A Halálzóna főszereplője az Ebola. Tudjuk, hogy ez egy nagyon fertőző vírus, amely Közép-Afrika esőerdeiben látott napvilágot. Egy nap hirtelen előtűnik a semmiből Washington állam fővárosában. Modern egészségügyi technológia ide vagy oda, gyógymód és védőoltás hiányában nincs mit tenni: a vírus az expressz sebességet megszégyenítő gyorsasággal szedi áldozatait, s pár nap alatt a fertőzöttek 90%-a halott. Egy titkos, katonákból és tudósokból álló katonai SWAT-osztagot vetnek be, hogy megfékezzék az Ebola robbanásszerű elterjedését.
A regény bizonyságul szolgál arra, hogy nem feltétlen kell a fikció ahhoz, hogy horrorisztikus (hatású) sztori szülessen – a világ tele van már-már zavarba ejtően sok, borzalmasabbnál borzalmasabb dolgokkal. A szerző rendkívül naturalisztikusan és alapos részletességgel mutatja be lépésről lépésre a betegség lefolyását a megfertőződés pillanatától és többféle módjától kezdve a halálig. Morbid humorral élve: aki nem akar orvosi szakszöveget olvasni az Eboláról, annak remek alternatíva a Halálzóna mint orvosi- patológiai thriller.
Negatívumként hozható fel az, hogy kicsit szenzációvadász „szagú” a könyv, ugyanis a fő szál a mutálódott Ebola Egyesül Államokbeli kitöréséből fonódott. A témával önmagában nincs úgymond gond, s némileg aktuális is sajnos a közelmúltbeli események miatt, azonban nem ér egy egész könyvet ennek szentelni. Öröm az ürömben, hogy a vírus nemcsak tudományosan, hanem történetileg is megismerhető.
A Halálzóna nem a gyenge idegzetűek regénye, mert sokkoló, rémisztő. Paradoxon, hogy talán pont emiatt „vonzódnak” hozzá legbelül egy kicsit ők is, vagy egyáltalán bárki. Az Ebola és az emberiség összecsapása félelmetesebb a fikciónál, legyen szó bármelyik műfajról, mert nagyon is reális, „valóságszagú”, amiből kifolyólag közel érezhetjük magunkhoz a történetet. Bár Richard Preston garantáltan megzavarja a nyugalmat és felborzolja a kedélyeket – és akkor ez még a legenyhébb kifejezés, amivel művét le lehet írni –, de azért lássuk be: sokan épp erre vágynak olvasás közben.
