Gutenberg, no meg az azóta eltelt időszak technológiai fejlődésének köszönhetően manapság egymást érik az újabb könyvmegjelenések – csak győzzünk lépést tartani, illetve válogatni közöttük. Pedig néha érdemes lenne a félig-meddig a feledés homályába merült műveket is előkapni, példának okáért a társadalmi-történelmi korrajz vagy az akkori jövőképek miatt. Hiszen bár az előrejelzések megbízhatóbbak és pontosabbak, az egyre gyorsuló változások kiszámíthatatlanabbá teszik a jövőt – éppen ezért lehet érdekes számunkra, milyen elképzelések éltek évekkel ezelőtt az írók fejében. Bár William Gibson Virtuálfény című sci-fije nem datálható számottevő évtizeddel ezelőttre, attól még ugyanúgy más és izgalmas nézőpont tárul fel a Híd-trilógia első részében.
A sztoriban az olajt a tűzre egy kisebb súlyosságú bűntény, mégpedig egy lopás önti, aminek tárgya egy hétköznapi tárgy: egy napszemüveg. Az eset mégis odáig fajul, hogy a helyi hatóság gyilkossági csoportja is beszáll a nyomozásba. Mégsem egy egyszerű szemüvegről lenne szó? A válasz egyértelmű ezek alapján: nem, s az elkövető fogalma sincs, mekkora pácban van, s milyen bajt hozott San Franciscóra.
A biciklis hírnökséget életcélként űző Chevette Washington meglovasítja egy másik futár napszemüvegét – vagy legalábbis annak látszó tárgyat. Mert amint az a későbbiekben kiderül, ez egy rendkívül értékes eszköz, amely lencséin keresztül olyan dolgok láthatók, amelyek gazdaggá, de akár halottá is tehetnek. Ezek ugyanis optikailag belekódolt információt tartalmaz egy igen kényes és felettébb titkos üzleti ügyletről, amely az egész városra kihatással lesz. Berry Rydellt jelölik ki a nyomozás élére, akinek nem igazán fűlik a foga a megbízáshoz – a későbbiekben ez a zsigeri megérzése be is igazolódik. A sors meglehetősen vicces kedvében járhat, ugyanis egy elég valószínűtlen szituáció következik be: az ellenségből egyszer csak elég szövetséges lesz, minek után Chevette Berryvel old kereket.
A Virtuálfény azt a benyomást kelti a kezdetekben, hogy egy kicsit mintha a zavarosba vezetné be az olvasót, hadd tévelyegjen csak. Ehhez nemcsak a regénybeli szakzsargonnak tudható be, hanem a főszereplő kilétét övező bizonytalanságnak is. Ugyanis nem egyértelmű a kezdetektől fogva, hogy a névtelen futár, a furcsa magán biztonsági őr, Rydell vagy a biciklifutár Chevette az, akire figyelni kell? Azonban az első néhány fejezet múlva, ha kitartunk az említett kis nehézségek-kényelmetlenségek ellenére, a cselekmény beindulásával együtt a valódi főhős is megjelenik, ami után gördülékenyen haladnak előre a történések.
A regény nemcsak a fokozottan izgalmas és fordulatos cselekmény miatt ajánlott elolvasásra, hanem már csak azon konklúzió végett is, hogy mennyiben igazolódott be William Gibson jövendölése, valamint ahhoz képest milyen irányba haladt világunk az azóta eltelt idő folyamán. A szerző által élénken megformált karakterek és teremtett csavaros-bonyodalmas helyzetek, valamint a megfelelő helyeken eldurrogtatott humorbombák mind leköltik a figyelmet és képzeletet – képtelenség is letenni a Virtuálfényt.
