Bizonyára mindenki megtapasztalta már azt a bizonyos deja vu érzést egy-egy regénnyel kapcsolatban. A rendszeres, sokat olvasók akár egyfajta mintát is felismerhettek adott műfajon belül, a cselekmények, a karakterek, a téma vagy a hangulatok közti hasonlóságokon alapulva. Ide tartozik A csiszolatlan trón krónikája című sorozat is, amely a jó öreg műfaji szókészletet és stílust vonultatja fel.
Azonban Brian Staveley tudja, hogy az ördög a részletekben rejlik, s ezt be is bizonyítja az első részben, A császár pengéiben.
A sztori az Annur Birodalom meggyilkolt császárának, Sanlitun három gyermeke körül bonyolódik. A testvérek nagyjából nyolc éve külön utakon járnak: a trónörökös Kadent a birodalom peremére küldték monostorba tanulni (olyan készségeket, amelyeknek több köze van az elme mint a birodalom építéséhez), Valyn az elit katonai szárnyában hadapród a távoli Kirin-szigeteken, míg Adare, aki édesapja közelében maradva leste és szívta magába az uralkodás csínját-bínját képező pénzügyi és politikai ismereteket, az orgyilkos nyomába eredve konfliktusba keveredik néhány befolyásos vallási személyiséggel. A tragikus események következtében azonban mindannyian érintettek lesznek a Malkeen-vérvonal kiirtását célzó intrikában, s ennél fogva veszélybe kerülnek.
Mindezek alapján A császár pengéi nem több egy megszokott fantasy témájú regénynél: a felcseperedett gyerekek még éretlenül bonyolult szituációkba kényszerülnek tehát bele, amelyekből vagy sikerrel kimásznak, vagy amelyekbe belebuknak; továbbá a saját útjukat és boldogulásukat kell megtalálniuk egymástól távol- Mindazonáltal a cselekményvezetés említésre méltó: a szerző a három cselekményszál szövésén keresztül fedi le a királygyilkosság okainak és elkövetőjének kilétét mint fő szálat.
A három történetvonalhoz az író kiválóan megformált karaktereket társított, akik mellett számos szintén emlékezetes mellékszereplőket is felvonultat. A komplex történeten kívül pedig Staveley ügyelt a világ felépítésére is: a történelem, vallások, teremtmények, környező kultúrák, „mágia” mind kis részletekben fonódnak egyben, így az nem válik megterhelővé, befogadhatatlanná. Sőt, felemelőnek számít, hogy a környezet nem a szokásos európai középkort idézi.
A látszat ellenére tehát A császár pengéi érdekfeszítő alapfeltevésekkel és érdekes, de viszonylag sablon szerkezettel és elemekkel jellemezhető – a szerző jól láthatóan biztosra ment. Nincs ezzel semmi gond, pláne, hogy alapos részletességgel dolgozta ki és logikusan építette fel regényét, aminek eredménye egy stabil lábakon álló fantasy könyv lett.
