A sorozatok általában futószalagról jönnek le, az egyes részek között eltelt időt a lehető legrövidebbre szorítva. Nem szokványos tehát a szükségesnél tovább megváratni az olvasókat, pláne nem több mint két évtizedet – Joe Haldemanra mégis az utóbbi eset vonatkozik.
Az Örök béke ennek ellenére hiba nélkül illeszkedik az Örök háborúhoz, ám mégis eltér tőle, s a teljesen önálló, független művekként értelmezendőek, mert az érintett témákat más szemüvegen keresztül vizsgálja, ezúttal agy napjainkhoz közelebbi jövőben, a még általunk ismert világban.
A világűr után most visszatérünk a Földre, ahol 2043-as évet írják, s háború dúl, mégpedig a Ngumi Háború. A harcászati-katonai eszközök óriásit fejlődtek: már nem „egyszerű” fegyverekkel vagy atombombákkal vívják, hanem robotokkal. E távvezérelt drónok gyakorlatilag elpusztíthatatlanok, s elég nagy erőt képviselnek a gerillák ellen.
A főszereplő Julian Class, aki eredetileg fizikus és a katonai hadviselés púp a hátán, társaival együtt egy ilyen robotot irányít. E technológiának különlegessége, hogy ekkor a többi bevetésben résztvevő között is mentális kapcsolat létesül, amely létrehoz egy kollektív tudást. A művelet egyébként rendkívül megterhelő mind fizikailag, mind mentálisan, amely után muszáj kényszerpihenőt tartani, hogy regenerálódjanak. A sors nem kíméli Juliant, ugyanis tudomására jut, hogy az egész világegyetem létezése veszélyben forog egy űrbéli részecskegyorsító miatt. Így egy még sokkal súlyosabb teher nyomja vállát a háború mellett, de legalább mellette vannak barátai és szerelme.
A regény érdekfeszítő témákat boncolgat, amelyek egyáltalán nem légből kapottak, hanem nagyon is elképzelhető, hogy a nem olyan távoli jövőben hasonló helyzettel fogunk majd szembenézni. Effektíve azt a kérdést teszi fel az olvasónak, hogy a háború vajon elkerülhetetlen velejárója-e az emberi természetnek, és az ember képes-e megszüntetni, vagy valami egészen mássá kell ahhoz válnia? Továbbá a távolról végzett öldöklés erkölcsileg ugyanolyan súlyú-e, mint a testközelből végzett, közvetlen emberölés? Ezen a morális dilemmán elmélkedhet az olvasó, miközben ezt a technológiai innovációkról, valamint a háborúra és empátiára reflektáló, érdekfeszítő thillert, sci-fit olvassa.
Ezekből a magasra feldobott labdák alapján látszik, hogy az Örök háborúhoz képest a folytatásban a fókuszpont áthelyeződik: miközben egy-egy akciójelenet kisebbfajta gutaütéssel érnek fel, előtérben a katonákra gyakorolt pszichológiai-pszichikai hatás van, valamint az, hogy a visszafelé elsülő fegyvertechnológia hogyan válik az emberiséget egyesítő szikrává, és miként húzza meg egyfajta mini-transzcendens ravaszát. A hatalmas kockázatok és vesztenivalók, a rengeteg okosság és intelligencia, valamint a tökéletlen hős adják meg a történet igazi ízét.
Az Örök béke egy végtelenül izgalmas és sok-sok elgondolkodtató, a jelen technológiai fejlődés tekintetében részben aktuális kérdést feszeget. A mű komor hangulatú, és komoly témákat feszeget, amelyet a Joe Haldeman olvasmányos stílusával és a becsempészett leheletnyi humorral remekül old.
