Nincs olyan ember, aki nem bánta volna meg valamely döntését legalább egyszer élete során. Ilyenkor bölcsebben, már a következmények tudatában legszívesebben visszamennénk az időben – persze ez nyilván lehetetlen.
De mi van akkor, ha a sors újra utunkba sodorja ugyanazt a helyzetet, dolgot vagy illetőt? Mit kell(ene) tenni? A válasz számos tényezőn múlik, például a személyen és pillanatnyi élethelyzetén. Mhairi McFarlane ezt érinti a Helló, szia, szeretlek! című love storyjában.
A sorozatok és többrészes filmek végén szokás olvasni a „To be continued” szalagfeliratot, Rachel Woodford azonban nem is sejti, hogy számára is nyitva lesz egy nap a lehetőség, mégpedig az egyetemen megismert Bennel, akivel szoros barátságot kötött, amelynek köteléke azonban gyengébb volt, mint gondolták. Az élet pedig sokszor váratlan fordulatokat képes produkálni. Rachel esetében ez akként mutatkozik meg, hogy Ben pont akkor toppan be újra az életébe, mikor a nő a közelgő esküvő előtt otthagyja tizenhárom éves kapcsolatát…
Tehát facér, s még a helyszín sem lehetne tökéletesebb: Machester, ahol egyetemi éveiket töltötték. Tíz év azonban nagy idő, s elkerülhetetlenül a körülmények nem klappolnak teljesen: Rachel éppen válságban van, Ben pedig házas. Na de neki sincs zöld útja, hiszen Rachel kegyeiért más férfi is versenyez. A történetben visszatekintésben ismerhetjük meg a Rachel-Ben páros barátságának kezdetét és fejlődését. Fiatalok, idealisták, elmések voltak – összeillettek, akár az olló két éle; mégis elromlott valami, s a „mosolyszünet” bekövetkezte végén álló kérdőjel folyamatosan ott lebeg a levegőben. Mi lehetett a gond: időzítés, félreértés vagy máshonnan fúj a szél?
Az írónő a fiatal, középkor felé haladó emberek általános problémáit érinti: a megfelelő partner megtalálása a megállapodáshoz, az élet értelmének keresése, rugalmasság, nagy változást okozó, rizikós döntések meghozatala. A regény legfőbb üzenete, hogy merünk-e minden tőlünk telhetőt megtenni a számunkra boldogabb életért (persze előbb rá kell jönni, mire is vágyunk), vagy a meglévőnél maradunk, mert abban már berendezkedtünk és kiismerjük magunkat. McFarlane utóbbinál teszi le voksát.
A Ben és Rachel közti kapcsolat állomásaira a címben utaló Helló, szia, szeretlek! ennek ellenére könnyed olvasmány, ami nemcsak a műfajából, hanem humoros stílusából, szellemes párbeszédeiből is adódik. A főszereplőkön túl egyéb barátok és kollégák színesítik és teszik még szórakoztatóbbá a történetet. McFarlane debütáló regénye abszolút megfelel a nyári könyvek kategória-követelményeinek. Nem kell gondolkodni rajta, bár nem meghökkentő, de azért némi meglepetést okozó fordulatokba futhatunk bele. Így nincs más hátra, mint átadni magunkat a betűk és lapok sodrásának. A Helló, szia, szeretlek! egyértelműen az érzelmesebb és romantikus lelkületűeknek kedvez.
