Nem éppen mai termés a közel tíz évvel ezelőtt íródott Sabriel – azonban annál érettebb Garth Nix gyümölcse. Időnként nem árt elővenni az idősebb regényeket sem, legyen szó bármilyen műfajról, hiszen egyrészt merőben eltérnek a napjainkban napvilágot látó-látott könyvektől, másrészt pedig ezek szerzői is ihletet merítenek valahonnan.
Jelen cikk címe tömören elárulja a sztori cselekményének alapvető szituációját, azonban a Régi Királyság természetesen ennél összetettebb. Az első részben megismerhetjük az alapszituációt, s az is kiderül, hogy a főhős vajon sikerrel jár-e.
A történet középpontjában Sabriel áll, aki a Régi Királyság uralkodójának, Abhorsennek a gyermeke. Úri leányhoz méltóan oktatásban részesül annak rendje és módja szerint: bentlakásos iskolába küldik Ancleisterre-be. Így nemcsak távol van a birodalmi ügyektől, hanem még tapasztalatot sem szerez a varázslással és az élőhalottakkal kapcsolatban. Egy nap titokzatos üzenetet kap nekromata édesapjától, aki a holtak birodalmában ragadt. Több se kell a 18 éves lánynak: felkerekedik a Régi Királyságba, ahol veszélyes és halálos csapdákkal kikövezett útja parazita lelkekkel és egyéb szörnyűséges teremtményekkel teli világba vezeti. Szerencsére nincsen egyedül: elkíséri őt a macskabőrbe bújt szellem, Morger, valamint egy Harlekin nevezetű chartamágus is.
Más, a halottakat feltámasztó nekromatákkal ellentétben Abhorsen a felzavart lelkeket helyezi újbóli nyugalomra, helyreállítva a világrendet. Most már Sabrielre is hárul e feladat, hiszen elfogadta apja címét, s ezzel feladatait is. Hogy megtalálja édesapját és megakadályozza a Régi Királyság teljes pusztulását, Sabriel majdnem végkimerültséggel, erőszakos leszámolásokkal és ellenállásokkal, valamint félelmetes kihívásokkal néz szembe, amelyek próbára teszik természetfeletti képességeit és sorsát.
A megalkotott világ összetett és érdekes, amivel az író lúdbőrös izgalomban tartja az olvasót. Ezt hivatott oldani a humor, amelyért Mogget a felelős. E szerepköre fontos, mert a nem megszokott szemszögből ábrázold élőhalottak elég komorrá „varázsolják” a hangulatot, ugyanis Nix a sötét spirituális nézőpontot helyezi megvilágításba. A lényeg ezen lények nem hol gusztustalan, hol félelmetes kinézetén van, hanem túlvilági nyugtuk megzavarásán, a szabad akaratuk elvesztésén, és kényszerű szolgálatba (avagy szolgasorba) kerülésükön.
A Sabrielben az apa-lánya kapcsolat is megnyerő: bár nincs igazán sok dolguk egymással a regény folyamán, az érezhető és egyértelmű, hogy a kapcsolatuk mély, szoros és gazdag – ellenkező esetben a fiatal hölgy nyilván egyetlen haja szálát sem görbítené meg édesapja érdekében.
A sztori nem szól másról, mint egy fiatal, nem annyira nőies leányzó, aki karddal nekivág egy varázsbirodalombeli kalandnak – a felszínen. Merthogy Sabriel igazából egy tizennyolc éves nő, sötét és akár végzetes képességekkel, és egy szörnyű és halálos ellenség által üldözve. A főhősnő nem önfejű, hanem megfontolt, sőt okos, erős és kiegyensúlyozott – tehát igazi mintakarakter. A többiek is mind érdekesek, s mindannyiukban találni kedvelnivaló, valamint egyedi személyiségjegyet. Mogget pedig igazi jolly joker: nemcsak nemé, hanem (remekbe szabott macskaszerű és –lelkű) személyiségét illetően is kiváló ellenpólusa Sabrielnek; és aggodalomra semmi ok: a kandúr eleinte idegesítő ugyan, de aztán hamar a szívünkhöz nő.
Nem áll meg az az állítás, hogy a Sabrielt (s ez alapján A Régi Királyságot is) csupán a fiatal tizenévesek számára nyújt élvezetes kikapcsolódási lehetőséget. Bár mentes a felnőtt tartalomtól, az idősebbek is ugyanúgy kedvét tudja lelni benne. Garth Nix bebizonyította, hogy nem feltétlen muszáj egy-egy szűk célcsoportra fókuszálni, hanem a szélesebb korosztály igényeit is ki lehet szolgálni – semmi más nem kell ehhez, csupán a jó sztori és remek karaktergárda párosa, amely önmagát adja el bárkinek.
