A futásról azt mondják, szégyen, de hasznos. Jennifer A. Nielsen által írt Hatalom-trilógia hősének esetében előbbi biztosan nem igaz, ugyanis ő a bőrét viszi vásárra egy egész nép érdekében. Ez a merész figura az árva Sage és a király Jaron – egy és ugyanaz a két személy. A hamis hercegben megtudhattuk, hogyan tette meg Sage a trónig vezető utat (nem önszántából), ezúttal A szökött királyban pedig épp azt próbálja megtartani. No meg az életét, mert egyeseknek szálka a szemében…
Sage a „hercegképzőből” győztesként került ki, s jutalmul a király Jaron nevű fiaként trónra ülhetett. Persze nem önszántából történt mindez, hanem egy nemes agyafúrt, a királyság megmentését célként kitűző tervének része volt ő is három társával együtt. Nem nagyon volt választása. A kedélyek azonban koránt sem csillapodtak le. A családja temetése napján egy kis egyedüllétre vágyik a szurkálódó és hataloméhes régensektől, így egy kis szünetet tartva sétálni megy a kertbe. Nem is sejti, hogy egyáltalán nincs egyedül: egy merénylet célpontjává válik, amelynek elkövetője nem más, mint Roden, Conner szintén egyik potenciális hercegjelöltje, akivel együtt edzett. Ám Rodent az utálat és ambíció egyenesen a kalózok markába vezette (pont azokéba, akik elől Sage évekkel ezelőtt megmenekült). Ez a kis rajtaütés pedig „csak” üzenet volt: a kalózkirály, hogy, hogy nem, halottan akarja őt látni.
A belpolitikai gondok után a baj tetéződik, s már a határok sincsenek biztonságban: a nyugati és a déli szomszédság mozgolódik Carthya ellen, aminek köszönhetően évtizedek óta először jutott a háború közelébe a királyság. A sors furcsa fintora, hogy Jaron alighogy elfoglalhatta helyét királyként a trónon, máris menekülésre kényszerül. Először a potenciális merényletek miatt biztonsági okokból távozik a fővárosból a testőrsége opportunista kapitányának unszolására. Majd maga a fiatal király veszi kézébe az irányítást: fejébe veszi, hogy rajtaüt a kalózokon (akik lepaktáltak a déliekkel, miszerint megtisztítják és -könnyítik nekik az utat a leigázáshoz).
A jellemfejlődés abszolút tapintható: mintha a hatalom szele megrészegítené, Jaron (még egyszer: ő Sage) kőfejűbbé válik, például inkább védekező, nem fogad el segítséget, ingerlékeny-csípős, és sokszor mások helyett, illetve másokról hoz döntéseket, anélkül, hogy meghallgatná őket. Van még hová fejlődnie és mit tanulnia – A szökött királyban az írónő nem hagyja lecke nélkül a fiatal uralkodót.
Az első résszel ellentétben a cselekmény a környezetet tekintve jóval mozgalmasabb és változatosabb: a kastély helyett „terepen” játszódik, Sage bátor kalandtúrájának köszönhetően. A szökött király tehát bizonyított: a félelemfelhők eloszoltak, mert a trilógiához az első rész alapján fűzött reményeket sikerült beváltania. A középső résznél mint átkötésnél szokott általában rezegni a léc, vagy ellaposodás vagy túlzó, kiugró fordulatok miatt, de Jennifer A. Nielsenen nem fogott ki a nehézség, sőt, még meg is fejelte A hamis herceget. Ezek alapján a befejező kötet valószínűsíthetően nagyot szól majd.
