Végéhez ért a Caster krónikák is: Kami Garcia és Margaret Stohl elvarrja a szálakat a Lenyűgöző megváltásban. Ha netalán eddig valakinek kétségei, vegyes támadtak a tetralógiával kapcsolatban, akkor előrebocsájtjuk: megéri megszavazni a bizalmat, mert a várakozásokat túlteljesíti, ráadásul a megszokott sémák mellett mást is nyújt az utolsó rész. Amelyben egyébiránt ismét sokat kockáztat mindkét főszereplő, de minderre természetesen fittyet hánynak.
Ethan Wate élete legnagyobb részét a Gatlin kis déli városból való menekülés utáni vágyakozás tette ki. Sosem hitte volna, hogy valaha találkozik a lánnyal az álmaiból, Lena Duchannesszel, aki leleplezte Gatlin titokzatos, hatalmas és átkozott oldalát. Sőt arra sem számított, hogy arra kényszerítik, mindenkit és mindent hagyjon hátra, aki és ami számít és kedves neki.
Az események egészen extrém fordulatot vesznek, merthogy a távolság nem is lehetne nagyobb: Ethan a Másvilágra távozott halála után, így egyelőre semmi sem tűnik lehetetlenebbnek annál, minthogy ő és Lena újra együtt lehessenek. Azonban miután tudomására jut, hogy nem ez a sors lett neki szánva, valamint életét áldozni értelmetlen volt, mert a Rend minden jel szerint nincs egyensúlyban, akkor már csakis egy cél lebeg a szeme előtt: megtalálni a módját, hogy visszatérhessen Lenához és szeretteihez, még ha a lelke is a tét. Ehhez mélyebbre ássa magát a természetfeletti világban, és Prue néni is segít neki visszakerülni a Halandók világába. Egy dolog holtbiztos: nem lesz könnyű, rövid és kockázatmentes vállalkozás.
Mindeközben Gatlinban Lena Ethan visszatérésén ügyködik, megesküdve arra, hogy bármit megtesz, kerül, amibe kerül – még ha ez azt is jelenti, hogy régi ellenségekben kell megbíznia, amivel Ethan hátrahagyott családjának és barátainak életét kockáztatja. S bár világ választja el egymástól őt és Ethant, mégis össze kell tartaniuk, hogy kezükbe vegyék az irányítást és újraírhassák sorsukat.
Nem kevés izgalmat tartogat a befejező rész a megelőzőekhez képest. Nemcsak amiatt, hogy a cselekmény több szálon fut a két főszereplő váltott nézőpontján keresztül, valamint hogy Ethan halálával a sztori felfokozott tetőpontra hágott, hanem azon oknál fogva is, hogy (végre) némi tartalommal is megtöltötték a szerzők a cselekményvázat. Ugyanis a halál egyetemelegessége köré mondanivalót lehet köríteni, s ezt a ziccert a Garcia-Stohl páros sem hagyta ki: optimista és pozitív üzenetük, hogy a halál nem a véget, hanem az ismeretlenbe való utazás kezdetét jelenti. Emellett a szeretet-szerelem is a sorok között lebeg: jelesül, hogy örökérvényű, s elhozza a megváltást, még azok számára is, akik (érzésük szerint) nem érdemlik meg.
A középpontban alapvetően a két főhős áll: míg Ethan kétségkívül rokonszenves hűsége, kitartása és odaadása végett, addig Lena nyafogásai okoznak pár frusztráló pillanatot, de ezt ellensúlyozza áldozatkészsége és támogatása. Rajtuk kívül ezt a részt viccesebb figurák is színesítik: a Másvilágon Ethan találkozik néhány fura fazonnal.
A Lenyűgöző megváltás remek lezárása a Caster krónikáknak; az írónők igazán kitettek magukért, pedig eleinte kétséges volt, hogy nem fullad ki és laposodik el a sztori. Amellett, hogy cselekmény fordulatos, valamint hogy az izgalom és feszültséget humor oldja, szép és örök gondolatokat is tartalmaz. Méltó pont került fel tehát az i-e.
