A múlton nem lehet változtatni, a megtörtént események megismételhetetlenek és visszafordíthatatlanok. Ez azonban szerencsére nem érvényes az irodalom világára, ahol a fikciónak köszönhetően bármi bárhogyan megeshet – például a második világháború is egészen más forgatókönyv szerint és kimenetellel folyhat.
Milyen lett volna és lenne ma a világ, az élet, ha például az ideológia győzedelmeskedik?A díjnyertes Philip K. Dick fantáziáját efféle kérdések mozgatták, mikor megírta Az ember a Fellegvárban című regényét. Az alternatív történet a hatvanas években Amerikájában, a mű keletkezésének idején játszódik.
Nem nehéz kitalálni a szerző által elképzelt „szerepcserés” alapfelállást: a náci Németország és Japán nyerték a háborút, majd felosztották a világot és Amerikát is. A rabszolgatartást felélesztették, Afrikát és népességét jóformán elpusztították, a gyarmatosítás pedig már az űrben zajlik, ahol a Holdat és a Marsot szemelték ki. Egy ilyen világban találkozhatunk a regény különböző szituációban lévő központi karaktereivel. A főszereplő Mr. Tagomi egy kereskedelmi társaságnak dolgozik és a jó-rossz közti választás morális dilemmájával kerül szembe. Rajta kívül a „színpadra” kerül egy szétvált házaspár is. A feleség, Juliana Frink az ütközőzónás Coloradóban lakik, keletről a németekkel, nyugatról a japánokkal körülvéve.
A nőt teljesen hatalmába keríti egy második világháborúról szóló betiltott regény, amely más képet fest a valós történteknél: ebben a háborúban Amerika kerül ki győztesként. A férje, Frank Frink kétkezi munkásként foglalkozik, noha készségét ildomos módon kamatoztatja: régi amerikai használati tárgyak olcsó utánzatait készíti a japánok (akik egyébként az amerikai társadalom leginkább tisztelt tagjai) uralta Kaliforniában, ahol a magas piaci értékre van kereslet. Franket szintén erkölcsi választásokra kényszeríti az élet, amelyek próbára teszik művészi értékeit.
Dick regényének különlegessége a „regény a regényben” érdekfeszítő csavarja, amely kettősség többször is elgondolkodtat, mi a valós és mi nem az. Intenzív kulturális képet fest, amelyen a vallás, társadalmi szokások, művészet, ateizmus és rasszizmus mind megjelennek, sokkolóan valóságos módon. A könyv sok próbára tevő kérdést vet fel, és a sztori az etikai döntések körül összpontosul.
Ezek mentén fejlődik, formálódik a szereplők jelleme is. Ellenérzés válthat ki, hogy nemigen van hármójuknak közük egymáshoz, viszont egy szál mégis összeköti őket: az említett regény iránti megszállottságuk. Ez egyúttal megadja a pszichológiai vonulatot, még tovább mélyítve a már így is összetett művet.
Az ember a Fellegvárban több mint egy egyszerű sci-fi egyrészt a politikai vetületből és a moralitás boncolgatásából, másrészt a szinte tapinthatóan hiteles és közeli történelmi alapokból kifolyólag. Philip K. Dick erős hangulatú műve nem tudja nem befészkelni magát a gondolatok közé. Nyugodt szívvel beengedhetjük oda.
