TISZACSEGÉTŐL – SZINGAPÚRIG
A nemzet jelképe a MERLION előtt
Tizenkét éven át szerveztem,vezettem, irányítottam a tiszai személyhajózást a MAHART lobogója alatt a tiszacsegei bázis állomásról. Korom előre haladtával 2004 őszén befejeztem ezt a tevékenységet, ami sok ezer embernek – a világ minden részé-ről – életre szóló élményt jelentett a legszebb magyar folyón.
Ekkor írtam meg hetvenötödik születésnapomra „FÖLDÖN,VÍZEN,LEVEGŐBEN” c. élet regényemet.(A tiszacsegei könyvtárban elérhető!)
Nem maradtam tétlen ezek után sem. A második „nyugdíjazásom” után is aktív életet kezdtem élni. A nyári hónapokat rendszerint – májustól októberig – a Muskátli utcai nyaralómban töltöm. Tavasszal és ősszel – haza költözésem után – folytatom világ körüli utazásaimat.
Miután még aktív vasutas koromban megismerhettem egész Európát, szerettem volna felfedezni, megismerni más országokat, földrészeket, más népeket-, kultúrákat. Így jutottam el Kis-Ázsiába, Észak-Afrikába (Tunézia, Marocco, Jordánia,
Egyiptom, Közel-Kelet), Észak -Amerikába (Kalifornia, Nevada, Arizona,
Washington, New York, Texas, Florida államokba), a szigetekre: Sicilia, Málta, Ciprusra, Ázsiába(DUBAI, ABU DHABI, SINGAPORE).
Nyolcvannegyedik esztendőmben vállalkoztam életem egyik leghosszabb – talán utolsó – tengereken túli utazására (26.000 km./30 óra repülés).
Szingapúrban megtapasztalhattam, hogyan lehet egy halászkunyhókból álló településből világ várost építeni a Dél-Kínai tenger, az Indiai Óceán ölelésében, Malajzia és Indonézia között a Singapore folyó mellett.
Az utazásaim tapasztalatairól rendszeresen beszámolok olvasóimnak a www.royalmagazin.hu „UTAZÁS” rovatában. A közel két és félezer fotó pedig elérhető a www.kisshajos.hu honlapomon.
Ezáltal próbálom hasznossá tenni a még hátralévő kevés nyugdíjas életemet.
Érdekes, izgalmas, nagy élmény volt a Singapore river melletti város lakosságával:
(kínai, maláj, indiai) ismerkedni.
A legnagyobb élményt mégis az jelentette számomra, amikor haza érkezésem után kimehettem szeretett folyóm, a kanyargó szőke Tisza partjára, s megvárhattam azt a
pillanatot, amikor újra befuthatott a kikötőbe a legendás „CSEGE M/S.”, amit még 1995-ben kereszteltettem el Csegének. (Korábban SÁRRÉT volt!)
Írta: Kiss László
www.kisshajos.hu
