Csak az egyik sikerült

Igen régi, 1991-ben kiadott tájfutó térképen rendezték meg a rádiós tájfutó Budapest bajnokságot a Budai-hegységben, Nagykovácsi környékén. Ez volt az idei negyedik hazai válogatóverseny, ahol a magyarok az augusztusban, a csehországi Marianské Láznéban sorra kerülő XX. Európa-bajnokságra készülhettek.
A korábbi évekkel ellentétben ezúttal a 4 világbajnoki szám helyett csak a két klasszikust, a rövid (RH) és az ultrarövid (URH) hullámút bonyolították le. A terepen való haladást a nagy őszi orkán miatt a földre letört rengeteg faág is roppant megnehezítette.
A nyitó URH versenyben a miskolci Kovács Attila Gábor is főként emiatt kényszerült igen lassú tempóra. Teljesítménye csak a dobogó árnyékába, a negyedik helyre lett elegendő az M60 kategóriában, László Károly (Puskás Tivadar Rádióklub, Budapest), Nagy Béla (Sarkadi RK) és Szűk Zoltán (FMV RK, Budapest) mögött.
A másnapi RH összecsapáson ezért inkább az erdei utakat választotta futóútvonalként. Ráadásul aznap a rutinos fővárosi telepítő bíró, Füredi Péter, a szokásos 3 helyett most 4 jeladó keresését írta elő e kategória futói részére. A rajtot pedig a hegy lábához telepítette, s ezért az első napinál jóval több volt szintkülönbség is a pályában, ami – az utólagos mérések szerint (mert a pálya hosszát, mint titkos adatot, nem közölhetik előre) légvonalban több mint 7 km-re nyúlt.
Ez a megméretés már jobban sikerült a miskolci Európa-bajnoknak, aki az idén végig kitűnő formát mutató válogatott csapattársát, László Károlyt 3 percre megközelítve ezüstérmet szerzett.